A slam poetry évek óta szerves részét képezi az underground művészeteknek. Mi újat tud még mutatni? Mennyire jellemző rá 2019-ben a túl jól ismert „szlemes hangsúly”, a balliberális viccek csimborasszója és a féktelen csettintgetés? Az idei Slam Poetry Bajnokság döntőjén jártunk.
Balliberális bingó
Az eddigi slammel kapcsolatos élményeim okán az idei döntőre egy bingóval érkeztem. Az ötször öt rubrikába azokat a témákat, frázisokat írtam, amelyek nélkül elképzelhetetlen egy slam bajnokságot. A ló néz-klímakatasztrófa-feminizmus tengelyen található huszonöt szó a bajnokság unalmasabb perceiben is rendkívül jól elszórakoztatott.
Az eredmény egyrészről meglepő, másrészről pedig előre sejthető lett. De erről majd később!
A döntő október huszonharmadikán, este hétkor kezdődött a Trafóban. A több mint négyórás bajnokságot Pion István költő és slammer konferálta.
A zsűri tagjai pedig Babiczky Tibor költő-szerkesztő, Simon Márton költő-slammerés Miklós Melánia dramaturg voltak kiegészülve két nézővel a közönség soraiból.
„Életszínvonalunk amplitúdóján korcsolyázunk fel-alá”
A verseny hangulata egészen magával ragadó volt. Azokhoz a mesés bemutatókhoz tudnám hasonlítani, amelyek a hollywoodi filmekre jellemzők. Az egyetlen különbséget abban véltem felfedezni, hogy haute couture ruhaköltemények helyett az est dress code-ja láthatóan a snapback volt.
Molnár Péter, aki annyira katartikus forradalmár lett, mint anno Petőfiék
A Bridging Barriers jeligéjű budapesti slam EB nagyon vendégszeretőre sikeredett: egy négynapos underground fesztivál a műfaji őshaza, Amerika legnagyobbjaival. De ez nem a döntő volt. A döntő volt – hangsúlyozom: Magyarország tulajdonképpen elhozta a világszínvonalat Európába. Itt volt Bob Holmann költő és egyetemi professzor a zsűri elnöki székben, mellette az idei női világbajnok, Mwende „FreeQuency” Katwiwa.
Vibrált a feszültség, és tisztán lehetett érezni, a közönség minden tagja hónapok óta erre készült. Noha sok volt a mélyebb, személyesebb hangvételű szöveg, ezek nem lassították az esemény dinamikáját. A zenei aláfestésről az Amoeba Zenekar gondoskodott.
„A proli hipszter az új polihisztor”
Az előzetesen általam belőtt magyar aktuálpolitika mint fő téma egyáltalán nem volt jellemző. Ezzel együtt is meglehetősen nagy volt az átfedés a szövegek között. A legtöbben három topik köré építették fel slamjüket: a klímakatasztrófa, a mentális betegségek és a halál bizonyultak a legnépszerűbbeknek.
Harmadik vonal: „Ennek a generációnak sokkal nehezebb volt megtalálnia a saját hangját” – Interjú
Marci: Egy slamen találkoztunk, ami után átmentünk a szomszédos kocsmába. Arról beszélgettünk, hogy vannak az „első vonalas slammerek” (például Simon Marci vagy Závada Peti), a „második vonalas slammerek” (például Mészáros Peti és Purosz Leo – akkor még ő is slammernek számított). És megállapítottuk, hogy a harmadik vonalas generációnak nincs egy teamje sem, nem képviseli senki.
Környezetvédelem témában nálam Maier Péter előadása vitte a prímet. Az ő szövege mellőzött minden szájbarágós vagy közhelyes elemet. Nagyvállalatokhoz címzett emailjének stílusát tökéletesen eltalálta. A halál, a szorongás és az önbizalomhiány jóformán minden szövegben helyet kapott. Gömöri Eszti slamje a nagymamája emlékéről és Németh Ádám Bambusz vallomásos produkciója mind nagyon személyesek és megrendítőek voltak.
Tóth Viktória szövegei tetszettek a legkevésbé. Mindkét slamjében női és férfi nemi szerepeket vett górcső alá. Színpadias volt a szöveg érvrendszere, valós bajok helyett felszínes problémákat hozott fel.
A „Tessék, itt egy nárcisz, már ha a női lét védője vagy és nem egy femináci” sora (és vele a szöveg egésze) minden hitelességét elveszíti.
Majd’ az összes előadásra jellemző volt valami egyedi plusz a produkció során. Nagyra értékeltem Fazekas Viktor csínyét: megkérte a nézőket, hogy keressék meg a székük alatt a szövegét. Természetesen nem volt ott egyik alatt sem – az önálló döntéshozatalról szóló szövegét ez a gesztus remekül kiegészítette. Mészáros Péter döntős slamjét is parádésan erősítette a mondatok után elvégzendő, opcionális karmozdulat.
Pion István anyukája
Pion remekül alakította a porondmestert, még ha bizonyos slammerek megrázó szövegei után nehéz is volt megszólalnia. Kifejezetten értékeltem az önreflexív gesztusát a négyórás bajnokság vége felé.
Elmesélte a második szünet után, hogy az édesanyja írt neki Messengeren, hogy legyen egy kicsit aktívabb. Nem tudom, tényleg beszélt-e az anyukájával, mindenesetre jót tett az elfáradt közönségnek a kis kizökkentés.
Sz(l)em nem maradt szárazon
A harmadik és közönségdíjas Mészáros Péter megrendítő előadása az önmegbocsátásról, traumákról és a szertornáról szólt.
Egy magyar slammer, Mészáros Péter üzent Brüsszelnek: közönségdíjjal jutalmazták az Európa-bajnokságon
A Slam Poetry EB-n 22 versenyző mondott el 2-2 szöveget az első fordulóban, ezt követően 10-en jutottak tovább a második körbe, 5-en a harmadikba, 3-an pedig a fináléba. Az első helyen a svéd Frej Haar, a második helyen a belga Lisette Ma Neza, a harmadik helyen pedig a spanyol Margalida Followthilida slammer végzett.
Magasról indult kicsit proli vicceivel, a végére azonban valami igazán lényegire tapintott.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Huszonhat éves vagyok és kétszer próbáltam megölni magam, hogy veled lehessek. (…) Hogy egyszer azt mondják, tolok egy Mészárost, tudod, mikor megbocsátasz önmagadnak.[/perfectpullquote]
A második helyezett, Bárány Bence „kasztrált kaszanova monodrámája” sokkal inkább elnyerte a tetszésemet. Ironikusan bezzegrégenezős, szomorkás szövege az öregedésről és a nosztalgiáról szívbe markolóan ismerős volt.
A nyertes slam Sárközi Richárdtól az átlagosságról szólt. „Szlogenem a merjünk nem nagyok lenni! Lehetnék az új Napóleon, de ahhoz túl magas vagyok” – mondta, és ezt a keserédes önreflexiót mindannyian játszottuk már végig a fejünkben.
Semmi Fidesz, csak Greta
Végezetül pedig a bingó eredménye: habár kevésbé voltak a szövegek sablonosak, a témák és a frázisok meglehetősen kiszámíthatókra sikeredtek. Izgalmas, hogy a következő szavak egyik előadásban sem szerepeltek: Fidesz, Trump, Putyin.
“Ne rám figyeljetek, hanem a tudósokra!” – Greta Thunberg üzen a világnak / Vélemény
2018 nyarán európai rekordokat döntő hőhullámok és erdőtüzek söpörtek végig kontinensünk északi felén. Nem kevés svéd földterületet pusztított el a tűz, egészen az Északi-sarkig. Az akkor 15 éves Greta ezért egy napon, iskola helyett, leült a svéd parlament elé. Egyedül ült az aszfalton, mert senki sem csatlakozott hozzá.
Ezzel szemben voltak olyanok is, például Greta Thurnberg neve vagy a „faszom” indulatszó, amelyek visszatérő elemei voltak a produkcióknak. A várakozásaimmal ellentétben sokkal több gondolatiság volt a produkciókban.
Babiczky Tibor, a zsűrielnök az értékeléskor Arisztotelésztől idézett, miszerint a legnagyobbak ideákról, a közepesek eseményekről, a leggyengébbek pedig emberekről beszélnek.
Nyilvánvalóan Arisztotelész nem sokat értett a mai slam poetryhez, de izgalmas lehet a produkciókat ennek a mondatnak a fényében is meghallgatnunk.
