A keresztény-konzervatív narratíva töréspontja és az Alaptörvény
A Szájer-ügy legsúlyosabb politikai következménye a Fidesz által képviselt erkölcsi narratíva szétesése volt. A kormánypárt évek óta a hagyományos családmodell, a keresztény értékek és a szigorú morális elvek egyedüli hazai képviselőjeként határozta meg önmagát, éles ellentétbe állítva saját politikáját a Fidesz által hanyatlónak nevezett nyugat-európai életmóddal. Ebbe a retorikába illeszkedett a 2011-es Alaptörvény is, amelynek megfogalmazásában Szájer József vállalta a legfőbb szerepet, büszkén hangoztatva, hogy az alkotmány szövegét részben a brüsszeli-budapesti vonaton, az iPadjén írta.
Az Alaptörvényben rögzített hagyományos értékrend és az alkotmány egyik fő szerzőjének magánéleti lebukása közötti ellentmondás azonnal a politikai vita középpontjába került. A brüsszeli illegális buli ténye rávilágított arra a kettős mércére, amely a hivatalos kormánypárti propaganda és a háttérben zajló valóság között feszült. Az eset a keresztény-konzervatív identitás hitelességét kérdőjelezte meg a választók szemében.
A kormánypárti média zavara hetekig érezhető volt, mivel a megszokott narratív panelek nem működtek egy ilyen típusú lelepleződéssel szemben. Az ellenzéki pártok és a független sajtó folyamatosan napirenden tartották a témát, rávilágítva arra, hogy a mások magánéletét és erkölcseit rendszeresen bíráló kormánypárti elit maga sem tartja be a saját maga által elvárt normákat. A politikai képmutatás vádja ettől a ponttól kezdve kitörölhetetlenné vált a Fidesz elleni kritikai eszköztárból. A politikai képmutatás vádjánál is mélyebb nyomot hagyott a Rue des Pierres sarkán álló épület egyik konkrét eleme. Ez az elem hamarosan zarándokhellyé és a kormánypárt elleni szatíra legfőbb jelképévé vált.
