Követem Élet + Stílus Vénusz Projekt: „Magyarországon nagyon sokan feministák, de kevesen mondják...

Vénusz Projekt: „Magyarországon nagyon sokan feministák, de kevesen mondják ki”

Promóció

Mit jelent a feminizmus? És a radikális feminizmus? Hogyan áll ezen eszmerendszerhez Magyarország? Milyen hátrányt szenvedhetünk a közösségi médiában, ha a művészeti produktumunkban felsejlik a meztelenség? A 2. évadot épphogy csak elindító Vénusz Projekt podcast megálmodóival, Rutai Lilivel és Solti Hannával beszélgettünk, akiknek a projekt “egy játszótér, ahol kiélhetjük magunkat.” 

Promóció
- Advertisement -

ContextUs: Ketten találtátok ki és alakítjátok a Vénusz Projektet. Merre vezethető vissza a megismerkedésetek?

Solti Hanna: Mindketten az ELTE média szakán kezdtük az egyetemi tanulmányainkat 2015-ben, de tulajdonképpen nem itt, hanem vicces módon egy portugáliai utazás folyamán fűződött szorosabbra köztünk a viszony. Egymástól függetlenül nyaraltunk mindketten Lisszabonban, 2017-ben. Ráírtunk egymásra, hogy igyunk meg egy pohár valamit, amiből pár üveg kerekedett, és egy hajnalba nyúló beszélgetés. Nem lettünk rögtön barátok, de tudtuk, hogy rengeteg közös van bennünk, és számíthatunk a másikra, ha jön egy őrült ötlet. Bevallom őszintén, én már akkor tudtam, hogy egyszer még lesz dolgunk egymással. Csak ki kellett várni!

ContextUs: Mit kommunikál a cím?

S. H.: Amikor kitaláltuk a nevet, azt tartottuk szem előtt, hogy valamilyen módon kommunikálja, hogy női oldalról vizsgálunk meg benne társadalmi és kulturális kérdéseket. Azt gondolom, Vénusz pedig a nőiesség egyik legkézenfekvőbb szimbóluma. Aztán kiderült, hogy a Venus Project már létezik, egy kicsit szektaszagú jövőkutató szervezetet hívnak így (egyébként egy film is készült róla). Mi ettől függetlenül megtartottuk. Komolyabb koncepciót vagy háttérsztorit felesleges lenne mögé költeni, mert nincs. Kíváncsi lennék rá, másnak, a hallgatóságnak mi jut róla eszébe, sikerült-e megvalósítani ezt a törekvést.

Rutai Lili (b) és Solti Hanna (j), a Vénusz Projekt megálmodói / Fotó: Fejér Bernadett

Rutai Lili: Pontosan. Egyrészt tudatosan két olyan szót választottunk, ami a nőiességre és a nagy terveinkre utal, másrészt ez egy hirtelen ötlet volt, egy „égi jel”. Előbb volt meg a podcast koncepciója, mint a neve – sőt, mondhatjuk, hogy a név volt a legutolsó, amit kitaláltunk. Én személy szerint azóta egyre jobban megszerettem, minél többet ízlelgetem, annál jobban örülök neki.

ContextUs: A pilot évadot tavaly augusztusban indítottátok el. Mi hívta életre a Vénusz Projektet?

S. H.: Bár nem volt ismeretlen számomra a műfaj a projekt előtt sem, korábban nem voltam rendszeres podcast-hallgató. Lili keresett meg tavaly tavasszal, hogy szeretne csinálni egyet. Örök hála ezért!

R. L.: Én az utóbbi egy-másfél évben rengeteg podcastot hallgattam, főleg angolul, kultúra, feminizmus, nőiesség témákban. Pár példa: The Guilty Feminist, The High Low, How to Fail.

Nagyon hiányzott magyar nyelven is egy olyan csatorna, ami érdekes nőket mutat be, vagy érdekes, a női léthez kapcsolódó témákat – irodalmi vagy mindennapi szexizmus, környezetvédelem, satöbbi.

Szóval kitaláltam, hogy én leszek az, aki ezt megvalósítja. Hannával akkoriban távolról figyeltük egymást, de ő volt az első ember, aki eszembe jutott mint műsorvezető társ.

ContextUs: Magyarországon a podcast-boom idénre várható szakértők szerint. A legolvasottabb hírportálok is év végén/idén indították útjára a saját podcastjukat. A Vénusz Projekt egyike azon műsoroknak, akik meglovagolják ezt a hullámot. Monitoroztatok külföldi analógiákat?

R. L.: Egyrészt nekem volt fogalmam arról, hogy mi a helyzet külföldön, mert azok a podcastok, amiket hallgatok, az utóbbi évben lettek ismertek, és biztos voltam benne, hogy ez a hullám Magyarországot is eléri előbb-utóbb. Másrészt a Független Médiaközpont szervezésében egy podcast-workshopon el is mondta a Meti Heteor egyik podcastere, aki bevezetett a podcastolás technikai világába, hogy ha valamikor, akkor most megéri elkezdeni. Én amúgy nagyon örülök annak, hogy egyre több, akár a miénkhez hasonló jellegű, akár teljesen más, de minőségi podcast jelenik meg az országban.

S. H.: Azt hiszem, hozzánk hasonló témákkal, aspektusokkal foglalkozó hazai podcast egyelőre kevés van (ha van egyáltalán), ami nekünk mindenképp nagyon jól jön, de nem ezért kezdtünk bele.

A feminizmus nem egy szörny, amely férfiakat akar bekebelezni

Miért övez ekkora utálat nők és férfiak részéről egyaránt egy egyszerű szót? Mi váltja ki a feministát lesajnáló jelzőként használó emberek haragját egy vitában egy nő védelméről? Jó, igen, címke: ám egy összefoglaló jelentést hordoz. A legtöbb ilyen vita noha online hangzik el,mert az embereknek kényelmetlen a véleményüket szemtől szembe vállalni.

ContextUs: Ezek szerint nem kutakodtatok az után, hogy létezik-e hasonló, mint a tiétek?

R. L.: Körbenéztünk, de elég gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen podcast hiánycikk, hiszen a kezdettől fogva rohamosan nő a követőink, hallgatóink száma.

ContextUs: Hogyan látjátok a hazai podcastot?

S. H.: Mostanra már én is sokat hallgatok, szakmai oldalról is igyekszem jobban beleásni, folyamatosan képezni magam. Az elég hamar kiderült, hogy nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik – bár jól csinálni igazából semmit sem könnyű. Itthon is elkezdtek kialakulni podcaster közösségek, csoportok, akik tippekkel, tanácsokkal látják el egymást, ez szerintem nagyon fontos. Mi mindenben és mindig a saját fejünk után megyünk (külön-külön és együtt is), de természetesen inspirálnak minket más, főleg külföldi podcastok is.

ContextUs: Mondanátok néhányat a fentieken kívül?

R. L.: Én rengeteg női podcastot hallgatok: Drunk Women Solving Crime (beszédes a címe), Football, Feminism and Everything in BetweenFeminist Don’t Wear Pink. Mostanság rákaptam az oknyomozó podcastokra is, mint a Reveal vagy a The Dropout. Magyarul hallgatom a Kibeszélőt, a WMN Popfiltert, a Highlights of Hungary podcastot. A nemrég indult Mi a Femme is nagyon érdekes. Szerintem a podcastolás és az írás annyiban hasonlítanak, hogy minél több, mások által elkészített terméket, azaz lírát, prózát, vagy podcastot fogyasztasz, annál jobb leszel. Minden epizódból egy picit inspirálódom.

ContextUs: Noha egy évadot már abszolváltatok, mégis most figyelhető meg, hogy a szubkult online magazinok elkezdtek médiafigyelmet biztosítani. A ti döntésetek volt, hogy a második évad előtt, a pilot évad után külditek szét a sajtóanyagokat, nem pedig már a beindulástól?

S. H.: Szerintem nem érdemes valamit kontextus és háttér nélkül azonnal rázúdítani az emberekre. Igenis van olyan, hogy „túl korán”, az pedig sokszor felér egy elpazarolt lehetőséggel. Mostanra tisztult ki teljesen a koncepció, mostanra teremtődött meg egy stabil bázisunk, és nem elhanyagolható módon mostanra tudunk olyan állandó minőséget biztosítani, amit szívesen reklámozunk. Ez a szakmai oldal.

És ott van az egyéni, szubjektív, lelki oldal, hogy szerintem mindkettőnknek – de nekem biztosan – kellett idő, hogy kényelmesen, magabiztosan érezzem magam ebben a számomra új helyzetben.

Lili: Nekünk is kellett idő, hogy beletanuljunk, beleszokjunk a podcastolásba. Meg kellett néznünk, hogyan működünk együtt (szerencsére nagyon jól), és hogy mennyire tudunk megbirkózni a különböző nehézségekkel a készítés során (szintén jól).

Ráadásul újságíróként mindketten tudjuk, hogy mi az, aminek hírértéke van: mostanra már biztosan olyan szinten vagyunk, hogy nem csak az ismerőseinket érdekli az, amit csinálunk.

Szerintem most már érdemes rólunk írni.

/ Fotó: Fejér Bernadett

ContextUs: Ezek szerint monitorozzátok is a műsorokat. Mit mutatnak a statisztikát, hányan hallgatnak titeket?

R. L.: Mindent összevetve több mint ötezer kattintásunk van az epizódokra – nem tudom megmondani, hogy hányan hallgatták ténylegesen végig őket. A leghallgatottabb részeket egyesével több mint hatszázan hallgatták meg, és jelenleg nincs olyan epizódunk, amit háromszáznál kevesebben hallgattak volna. Bár legtöbbük, 82 százaléka Magyarországon él, vannak, akik Franciaországból, Angliából, Kanadából, az USA-ból, Marokkóból vagy Ausztráliából kíváncsiak ránk.

ContextUs: Szinte mindegyik platformon azt olvasni, hogy „cseppet sem radikális feminizmussal megfűszerezve”, amiből az a következtetés vonható le, hogy ez az általatok írt és kiküldött sajtóanyag része. Miért tartjátok fontosnak kihangsúlyozni, hogy a projektet nem a radikális feminizmus szülte?

S. H.: Tényleg nem a radikális feminizmus szülte. A feminizmus nem fekete-fehér definíció, rengeteg irányzata van, és mindenkinek személyesen is mást jelent, másban manifesztálódik. Van radikális irányzata is, amivel mi nem tudunk azonosulni, ahogy igazából semmilyen radikalizmussal.

Sok helyen, így Magyarországon is, a feminizmus homogén címkeként és mintegy szitokszóként jelenik meg a közbeszédben, a „genderrel” karöltve.

A „feminizmus” itthon maximum propagandaelemként működik, felülről látszólagosan ösztönöznek és jót akarnak neked mint nőnek, a valóságban viszont, az én szubjektív véleményem szerint, a kormányon lévő nők inkább ellenségek, mint sorstársak.

ContextUs: Mire gondolsz?

S. L.: 10-ből 8 embernek a „feminista” szó hallatán megkeseredett, magányos, szőrös hónaljú leszbikus nő jelenik meg az agyában, aki gyűlöli a férfiakat, és ettől nem is hajlandók vagy képesek eltekinteni. A mi dolgunk, hogy ezt a képet árnyaljuk, és éppen emiatt is éreztük fontosnak leszögezni ezt, még az elején. Persze ez saját farkába harapó kígyó, hiszen ahhoz a közönséghez élből el sem jutunk, akire igazán ráférne ez a fajta „szemléletformálás”. Szerettük volna kiküldeni a sajtóanyagunkat a 888.hu-nak is, de nincs feltüntetve az elérhetőségük az oldalon.

Melltartót égetnek, világuralomra törnek, gyűlölik a szexet és a férfiakat – Kerekasztal-beszélgetés a feminizmusról

Az A feministák nem járnak rózsaszínben – és egyéb hazugságok című kötetben 40 sztereotípiáról esik szó, mely a feministákat környékezi meg. Kalapos Éva Veronika, Csapody Kinga, Rácz Zsuzsa, Kemény Zsófi és D. Tóth Kriszta egy rövid beszélgetésen ismertette a könyvet.

ContextUs: Provokálni akartátok őket a sajtóanyaggal?

R. L.: Biztosan küldtünk volna nekik sajtóanyagot. A magam részéről amúgy nagyon szívesen beszélgetnék velük a nézeteikről, meghallgatnám az ő kritikájukat is. Ha egy beszélgetésben szóba kerül a feminizmus, mindig tisztázom, hogy nagyjából hol állok benne. Évek óta ezt próbálom megmagyarázni a környezetemnek, hogy létezik olyan feminizmus, ami nem egyenlő a férfigyűlölettel. Egy mindennapi feminizmusban hiszek, ami a mindennapi szexizmus ellentéte, tehát a legegyszerűbb helyzetekben jön elő.

Szerintem Magyarországon nagyon sokan feministák, de nagyon kevesen mondják ki, a szóra tapasztott negatív konnotációk és fogalomzavar miatt. Pedig feministának lenni nagyon jó dolog! És biztos vagyok benne, hogy ha nem idegenkednénk tőle ennyire, sok társadalmi problémát meg tudnánk oldani, de legalábbis mérsékelni tudnánk a feminizmus zászlaja alatt (például menstruációs szegénység vagy népességfogyás). Ezeket az eszméket egyértelműen közvetítjük a Vénusz Projekt adásaiban. De ha azt írnánk a podcastról, hogy feminista, néhányan, akik szimplán csak nem tudják, vagy nem akarják kimondani, hogy feministák, nem kattintanának rá. És soha nem is tudnák meg, hogy amúgy milyenek a feminista témák.

ContextUs: Tekinthető egyfajta kompromisszumnak is azt remélve, hogy több emberhez eljussatok?

R. L.: Szerintem ha radikális feministák lennénk, akkor kiírtuk volna, hogy radikális feminista podcast. Nincs vele semmi baj, ha valaki az, de mi nem tartozunk közéjük. Az, hogy így finomhangoltuk a sajtóanyagunkat, inkább egyfajta pontosítás. Viszont mint már említettem, az ilyen pontosításokra mostanság itthon szükség van.

ContextUs: Ugyan „nem radikális feminizmus” olvasható a kvázi szlogenben, mégis ott szerepel maga a feminizmus mint szó.

S. L.: Nem is cél, hogy mindenki ránk kattintson, hogy mindenkit érdekeljünk. A minőségi, kiváncsi, értelmezni és értékelni tudó, kritikus közönség, hallgatóság fontosabb a kattintások számánál. Nekik készítjük elsősorban a műsort.

R. L.: Valóban, ha valaki nagyon antifeminista, akkor bármennyire finomítjuk a szót, nem fog rákattintani az adatlapunkra. De igazából ha valaki ennyire radikálisan elítéli az eszmét, akkor az epizódok sem tetszenének neki.

És bár az építő jellegű kritikát örömmel várjuk, azt, ha valaki elvből, nagy lendülettel, észérvek és jellemzően név nélkül szidja a véleményünket, nem igazán szeretjük. Ilyen értelemben a feminista szó a mi szúnyoghálónk.

Azokat, akik nem értenek egyet a feminizmussal, de hajlandóak elgondolkodni azon, hogy miért nem, akik rákattintanak a podcastra a szó ellenére is, és utána elgondolkoznak azon, amit hallottak, szívesen látjuk. Azok viszont, akik csak azért hallgatnák meg, hogy utána szidjanak minket, nem fognak hiányozni.

ContextUs: Egyáltalán: mit értetek radikális feminizmus alatt?

R. L.: Feminista az, aki hisz a nemek gazdasági, társadalmi, jogi és politikai egyenlőségében. Mizogén, azaz antifeminista az, aki azt gondolja, hogy ezeken a területeken a férfiak több jogot, helyet érdemelnek. Radikális feminista pedig az, aki a nők felsőbbrendűségében hisz. Ezeket a fogalmakat én amúgy is szeretem tisztázni – bár nem biztos, hogy igazam van. Az én feminizmusomhoz hozzátartozik, hogy folyamatosan fejlődöm, tanulok, felülvizsgálom a nézeteimet.

De azt mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy nincs olyan, hogy egyetemes vagy általános feminizmus, ahogy a jobboldali politika nem egyenlő a nácizmussal, úgy nem egyenlő a feminizmus sem a férfigyűlölettel.

Ezen a radikális skálán a radikális feminizmus egyenlő lenne a nácizmussal (innen jön a femináci kifejezés is). Bár a jobbos pártoknak ma már nem kell elmondaniuk (legalábbis jobb esetben), hogy nem az antiszemimitizmusban hisznek, a feminizmus mellé ma még érdemes odarakni ezt a kis magyarázatot. Amúgy remélem, hogy ez hamarosan megváltozik.

ContextUs: És mit szóltok az olyan művészeti produktumokhoz, mint amilyet Leah Schrager csinál, aki olyan feminista művészet hagyományát viszi tovább, mint Hannah Wilke, Cosey Fanni Tutti, Katharina Sieverding, valamint Andrea Fraser?

S. H.: A mindennapi életemben kevésbé, de a művészetben nagyon szeretem a szélsőséget, a torzítást, az iróniát. Úgyhogy nekem bejön!

R. L.: Szintén! Egyébként is szeretem azokat a művészeket, akik bármilyen platformon egy társadalmi probléma mellé állnak. A női meztelenség automatikus szexualizálása és letiltása a közösségi médiáról igenis probléma.

ContextUs: Láttok változást a közösségi média terén ez ügyben? Korábban a Facebook is tett tiltólistára néhány ContextUs-cikket, például ezt, amiért Frida Kahlo portréján a melleit nem fedte el.

R. L.: Sajnos nem. A Miss Pinával készített epizódot például mi sem tudtuk reklámozni Facebookon, csupán a “pina” szó miatt. De egyre többen szólalnak fel a szabályozás ellen, ami jó fejlemény!

S. H.: Tudtátok, hogy amúgy rengeteg múzeum is hátrányt szenved abból, hogy nem tudnak olyan festményekkel reklámozni a közösségi oldalaikon, amin meztelenség látható? Ilyen volt egy Rubens-kép, amin Jézus meztelenül látható a kereszten. A közösségi média a mostani formájában egy viszonylag új dolog, természetes módon fejlesztésre, finomhangolásra szorul még ez a szűrő. Amellett szerintem a meztelenség-kép, a meztelenséghez való hozzáállás is változóban van épp a társadalom bizonyos szintjein.

A Facebooknak túl sok Rubens, pedig legjelentősebb galériákban állítják ki műveit

A Facebook nem engedi megjelenni oldalán az olyan hirdetéseket, amelyek szexuális tartalmúak, akkor sem, ha művészeti alkotásokról vagy oktatási anyagról van szó. Rubens festményeit a világ legjelentősebb galériáiban és múzeumaiban tekintheti meg a közönség. A flamand barokk mester művei olyan kortársakra voltak hatással, mint Van Dyck vagy Rembrandt.

ContextUs: 10 részes az első évad, kéthetente kerül feltöltésre az új műsor. Hányat terveztek a második szériában?

S. H.: Tízet, mint az első évadban.

ContextUs: Nem gondoljátok, hogy ezáltal a két hét mint premierdátum sűrű? Körülbelül féléves évadokról beszélhetünk így.

R. L.: A sajtó szempontjából talán sűrű, nehéz ilyen gyorsan jót írni valamiről. De mi azt tartottuk szem előtt, hogy ha kihagyunk egy epizódot, akkor potenciális hallgatókat veszthetünk. Én legalábbis úgy érzem, hogy egy percet sem szeretnék elvesztegetni, ahogy korábban említetted, most dübörög a podcast-hullám. Ráadásul rengeteg ötletünk van a második évadra, amiket nem akartuk volna halogatni.

S. H.: Így van, szerencsére épp dúskálunk a jobbnál jobb témákban, amik mind aktualitást élveznek, így kár lenne veszni hagyni. Így is van, hogy alig bírjuk kivárni, hogy ne publikálhassunk egy-egy adást azonnal.

ContextUs: Olyan témákat feszegettetek, beszéltetek ki a vendégeitekkel az elsőben, mint a nők helyzete az irodalomban, zeneiparban, a female-gaze kifejezést is boncolgattátok. Mi várható az idei évadban?

R. L.: Biztosan szeretnénk még egy beszélgetést a környezetvédelemről, mert nagyon aktuális és fontos téma. Szeretnénk olyan, viszonylag kedves topikokról is beszélni, mint az állatmentés, és olyan gonoszakról is, mint az akadémiai vagy a színházi MeToo. Biztosan fogunk olyan társadalmi-politikai problémákkal foglalkozni, amik fokozottan érintik a nőket, mint a menstruációs szegénység és a női hajléktalanság. De kevésbé nyomasztó dolgokról is fogunk beszélgetni: az évad első részében például a vogue táncstílusról és szubkultúráról beszéltünk Rácz Konival, az egyik első és legsikeresebb, hazai vogue táncossal.

ContextUs: A gondolkodásra késztetés és a női egyenjogúság mellett mi a célotok?

S. H.: Ne haragudj, amiért belekötök a kérdésedbe, de a női egyenjogúság szerintem nem célja a Vénusz Projektnek! Ez nem egy nőjogi politikai mozgalom, hanem egy társadalmi-kulturális podcast, amiben szakértőkkel interjúzunk, számadatokat, statisztikákat ismeretünk és elemezgetünk, és nem mellesleg elmondjuk a véleményünket az adott témában.

Persze azzal már alapból kiemeljük a nőket, hogy csak nőket hívunk meg az adásba. Emiatt nyugodtan rá is lehet sütni a feminista fennhangot, ezt mi vállaljuk is, szerintünk ezzel nincsen semmi baj.

A személyes hozzáállásunk ezekhez a kérdésekhez ilyen, ezeket az aspektusokat érdemesnek tartjuk, és úgy érezzük, hiány is van belőle. Nem célunk minden téren objektívnak lenni. A gondolkodásra késztetés mellett a cél maga a cselekvés, azaz egy minél jobb podcastműsor készítése.

Vénusz Projekt

Listen to Vénusz Projekt on Spotify. Kétheti podcast érdekes nőkkel, nem csak nőknek érdekes témákról.

ContextUs: Ha nem is jön elő közvetlenül – akár kimondva – egy-egy adásban a női egyenjogúság, szemantikailag alapvetően deklarálja a feminizmus önmagát, mitöbb, kizárólag női szakértőket hívtok meg, és a műsorvezetők, ti is a női nemet képviselitek.

R. L.: Attól még nem lesz automatikusan feminista egy adás, hogy csak nők szerepelnek benne. Tény, hogy mi érintünk feminista témákat is, viszont ha megnézed a leghallgatottabb magyar podcastok listáját, az első százban alig vannak nők és a rádióadásokban is nagyon ritkán szólalnak meg szakértőként. Mindkét műfajt a férfiak dominálják – szóval azzal, hogy mi csak nőket hívunk, egy kicsit az arányon is próbálunk javítani.

ContextUs: Vártok szponzori bevételt a Vénusz Projektből?

S. H.: Éppen mostanában kezdtek el lenni erre irányuló törekvéseink. Alapvetően nem a megélhetés a cél, hiszen mindketten külön-külön is egyengetjük a karrierünket, járjunk az utunkat. A Vénusz Projekt egy játszótér, ahol kiélhetjük magunkat.

R. L.: Csak addig, amíg nem szól bele senki a tartalomba. Illetve eleinte biztosan minden szponzorációt vissza fogunk pörgetni a podcastba – a projekt minősége, az, hogy sokakhoz el tudjon jutni és közösségépítő szerepe is legyen, jelenleg sokkal fontosabb számunkra, mint a meggazdagodás.

CV

A Vénusz Projekt podcast 2019 augusztusában indult Rutai Lili és Solti Hanna kezdeményezése által. Kéthetente jelentkezik új adással, és ahogyan magát hirdeti a műsor: “érdekes nőkről, nem csak nőknek érdekes témákról.” Rutai Lili az Átlátszó és a Pesti Stílus online magazin újságírója. Az ELTE Kommunikáció és média szakon végzett, jelenleg szintén ott szociológiát hallgat. Feminizmusról, társadalmi egyenlőtlenségekről és irodalomról ír a legszívesebben cikket. Verseit a Helikon és a KULTer publikálta. Solti Hanna szabadúszó újságíróként dolgozik, főleg zenei és kulturális témákban ír, emellett jelenleg az ELTE szabad bölcsészet szakának hallgatója.

Promóció
Promóció
Promóció

legnépszerűbbek

A WHO üzeni: ezeket tartsd be, hogy ne kapd el a koronavírust

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ajánlásokat tett közzé, milyen szabályokat érdemes betartani a megelőzés gyanánt, valamint mik a koronavírus tünetei.

Az olasz nővér megmutatta, milyen káros hatásai vannak a koronavírusnak

Egy olaszországi nővér a koronavírus frontvonalából posztolt.

Így teszi tönkre a tüdőt a koronavírus

A felvételek az egyik olyan kínai páciens tüdejéről készültek, aki még tavaly decemberben hunyt el Kínában.
Promóció

a szerk. ajánlása

Andy Warhol cipőillusztrátorként kezdte – Érdekességek a pop-art atyjáról

Andy Warhol a XX. század egyik legmeghatározóbb művésze volt.

Laczkovich Borbála, a Banksy-kiállítás kurátora: „A felszín mögött egy komplex és ellentmondásos képet kapunk”

Laczkovich Borbála, a Godot Kortárs Művészeti Intézet kurátora segítségével tisztába tesszük, mit is jelent egy Banksy-mű hitelessége, jogos-e a művész szellemiségére hivatkozni a kiállítás ellen, miközben jópár műhelytitokra és felszín alatti sztorira is fény derül.

Saiid: „Ugyanaz a vonat, csak lecsatoltak egy pár vagont”

A lényeg, hogy az „élet szörfdeszkáján” sodródni és ride-olni is ugyanolyan jó lehet!

ez is érdekeltéged
<3