A magyar kormány próbálja minimálisra csökkenteni az egyiptomi vasúti megrendelés leállásából fakadó veszteségeket, ám Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter legutóbbi kairói útja nem hozott áttörést. A megállapodás szerint eredetileg 1350 vasúti kocsit kellett volna legyártani az egyiptomi államvasutak (ENR) számára, de 284 szerelvény még hátravan. A projekt a dráguló alapanyagok, a háborús szankciók és a magyar oldalon felhalmozott veszteségek miatt ellehetetlenült, miközben Talán nem annyira közismert, de a fenti problémák miatt a projekt egyszer már csaknem egy évre teljesen leállt. A gyártást végző Dunakeszi Járműjavító végül felszámolás alá került, így az állam most abban a szorult helyzetben van, hogy a munkaterületen maradt szakemberek bérét fizeti, miközben nincs min dolgozni – írta meg a Telex.
A kairói tárgyalások tétje óriási, hiszen az állami Eximbank egymilliárd eurós kereskedelmi hitelszerződéssel finanszírozta a megrendelést, amelynek visszafizetése veszélybe kerülhet, ha a szállítás végleg elakad. Bár a hitelt szuverén egyiptomi állami garancia védi, az egyiptomi fél jelenleg több már leszállított vonat árával is adós. A magyar tárgyalási pozíciót nehezíti, hogy a korábbi magánbefektetői szerkezet összeomlása után létrehozott új állami projektcégbe nem sikerült automatikusan átvinni az eredeti nemzetközi szerződést. A helyzetet elemző források szerint a mentési kísérlet során megmaradt a gyártáshoz szükséges munkaerő, de nem gyártottak kocsikat, létrejött az új projektcég, de abba nem került bele maga az egyiptomi projekt. Ennek hiányában az egyiptomiak joggal hivatkozhatnak arra, hogy a magyar oldalon akadt el a teljesítés, ami jelentősen rontja a budapesti kormány alkupozícióját.
Vitézy Dávid áremeléssel kerülné el a százmilliárdos adófizetői bukást
A minisztérium és az Exim delegációja abban bízott, hogy sikerül elfogadtatni az egyiptomiakkal egy jelentős korrekciót, amellyel legalább a magyar nullszaldó elérhető lenne a hátralévő kocsiknál. Vitézy Dávid kairói vizitje során világossá tette a magyar álláspontot, miszerint „barátok vagyunk, jó kapcsolatokra törekszünk, de az nem lehet a modell, hogy a magyar adófizetők arra áldozzanak, hogy az egyiptomiaknak jó vonataik legyenek”. Az egyiptomi partner azonban eddig meglehetősen rugalmatlannak bizonyult az ármódosítással szemben, mivel a korábbi érvényes megállapodásuk fix árakat tartalmazott. Ráadásul az egyiptomiaknak már van tapasztalatuk arról, hogy korábban egy újabb kocsicsomag megrendelésével kombinálva már jóváhagytak egy 100 millió eurós árkorrekciót, így az újabb emelési igényeket nem fogadják kitörő lelkesedéssel.
A helyzetet tovább bonyolítja a hazai beszállítók és a gyár dolgozóinak bizonytalansága. A magyar alvállalkozók felé jelentős kifizetetlen számlák halmozódtak fel, miközben úgy érzik, az új kormányzati vezetés nem vonja be őket a döntésekbe. A Dunakeszi Járműjavítóban ráadásul a termelés leállása ellenére mintegy ötszáz szakképzett munkavállalót tartanak állományban az állami költségvetés terhére, hogy ne széledjen szét a hazai vasútgyártó kapacitás. Egy a helyzetet közelről ismerő forrás szerint a csarnokokban szürreális állapotok uralkodnak, hiszen „Dunakeszin ma nappal 400 jól képzett ember csak a Netflixet nézi”.
A minisztérium új piaci megrendelésekben bízik, de a döntés még várat magára
A Közlekedési és Beruházási Minisztérium szerint Dunakeszi jövője nincs kizárólag az egyiptomi szerződéshez kötve. A tárca úgy látja, hogy az európai vasúti piacon jelenleg komoly kapacitáshiány van, így a magyar gyár a szükséges technológiai korszerűsítések után más megrendelésekre is átállhatna. A háttérben zajló csődügyletek és vizsgálatok közepette Vitézy Dávid azt is egyértelművé tette, hogy a szolnoki vasútgyárban még jelen lévő korábbi magánbefektetői kört a kormány semmiképpen nem kívánja helyzetbe hozni a projekt befejezésével.
A döntési kényszer mindenesetre szorítja a kormányt, hiszen az idő múlása folyamatosan növeli a veszteségeket számolt be róla a Telex. A kérdés már a kabinet asztalán volt, de Kármán András pénzügyminiszter további részletes vizsgálatokat kért arról, hogy a szerződés felbontása vagy a gyártás folytatása igényel-e több állami forrást. A döntésig a bizonytalanság marad, miközben a magyar delegáció a szeptember végi berlini InnoTrans szakkiállításig próbál meg valamilyen felmutatható eredményt elérni Kairóban.
