A 72 másodperces impulzus, ami megrengette a SETI-kutatást
1977. augusztus 15-én az Ohio Állami Egyetem Big Ear rádióteleszkópja szokatlan jelet rögzített a Nyilas csillagkép irányából. A papírszalagra nyomtatott, elképesztő teljesítményű, keskenysávú sugárzás pontosan 72 másodpercig tartott. Ez a fix antenna méréstechnikai sajátossága volt: a Föld forgása miatt a berendezés pontosan ennyi ideig pásztázhatott egyetlen égbolti pontot – közölte az en.wikipedia.org.
A jel frekvenciája 1420,4056 MHz volt, ami szinte hajszálpontosan megegyezik a semleges hidrogén természetes sugárzási frekvenciájával. A SETI kutatói ezt a hidrogénvonalat tartották a csillagközi kommunikáció legesélyesebb csatornájának, így a felfedezés azonnal felkeltette a tudományos világ figyelmét. Amikor néhány nappal a mérés után egy önkéntes csillagász átnézte a kinyomtatott adatsort, olyan kódkombinációra bukkant a papír szélén, amely azonnal felülírta az addigi feltételezéseket.
