A piros tollal bekarikázott kód és a híres felkiáltás
A detektálás idején a Big Ear adatait nem dolgozták fel valós időben, így a méréseket tartalmazó papírtekercseket csak napokkal később tekintették át. Jerry R. Ehman csillagász, aki önkéntesként segítette a projektet, augusztus utolsó napjaiban böngészte át az augusztus 15-i nyomtatást. A megszokott alacsony számok között egy egészen szokatlan karaktersorozatra lett figyelmes: a ‘6EQUJ5’ kódra. További kapcsolódó háttéranyagok a Miért? rovatban olvashatók.
A számítógép a vett jel erősségét 0-tól 9-ig terjedő számokkal jelölte, a 9-nél erősebb értékeket pedig az ábécé betűivel helyettesítette. Az ‘E’, ‘Q’, ‘U’ és ‘J’ betűk jelenléte azt mutatta, hogy a jel intenzitása a háttérzaj több mint harmincszorosára ugrott meg, majd a teleszkóp elmozdulásával arányosan, szimmetrikusan elhalványult.
Ehman annyira megdöbbent a tiszta, mesterségesnek tűnő mintázaton és a jel rendkívüli erején, hogy a kinyomtatott papírlapon azonnal piros tollal bekarikázta a karaktersorozatot, és a margóra írta a ‘Wow!’ felkiáltást. Ez az apró, spontán gesztus adta a nevet az űrkutatás leghíresebb rejtélyének, amelyet magyarul gyakran Hűha-jelként is emlegetnek.
A felfedezést követően a kutatók azonnal elkezdték a műszaki és környezeti tényezők kizárását. Kiderült, hogy a jelet nem okozhatta földi adóállomás, repülőgép vagy ismert műhold, mivel a 1420 MHz-es sávot nemzetközi egyezmények védik a hírközlési adásoktól. Bár a technikai zavarokat és az emberi tévedést gyorsan kizárták, a csillagászok hamarosan olyan elméleti falba ütköztek, amely évtizedekre megakasztotta a kutatást.
