A néma égbolt és a megismételhetetlen anomália

A tudományos módszertan egyik legfőbb alappillére a megismételhetőség: egyetlen észlelés nem tekinthető bizonyított ténynek, amíg független mérésekkel vissza nem igazolják. Ehman és a Big Ear csillagászcsapata ezért a következő hetekben és hónapokban számtalan alkalommal irányította a berendezést a Nyilas csillagkép ugyanazon pontjára. A várt visszatérő impulzus azonban soha többé nem érkezett meg.

A következő évtizedekben a világ legfejlettebb rádióteleszkópjai, köztük a puerto ricó-i Arecibo Obszervatórium és a Very Large Array (VLA) is bekapcsolódtak az adott égboltrészlet megfigyelésébe. A kutatók magasabb érzékenységű vevőkkel és modern digitális jelfeldolgozással keresték a rádiójelet, de az égbolt azon szektora teljesen néma maradt.

A megismételhetetlenség komoly dilemmát teremtett a SETI közösségében. A jel fizikai paraméterei – a rendkívül keskeny sávszélesség, a frekvencia és a térerősség profilja – tökéletesen illeszkedtek ahhoz, amit egy idegen technológiai civilizációtól vártak. Ugyanakkor a csillagászat nem fogadhatta el a földönkívüli eredetet egyetlen, többé nem detektálható mérés alapján.

A kétértelműség miatt az évtizedek során számos hipotézis született: felmerült a katonai rádiók visszaverődése, az elhaladó űrszemét, sőt még az is, hogy két nemrég felfedezett üstökös hidrogénfelhője haladt át a teleszkóp látómezőjén. Az üstökös-elméletet és a többi korai feltételezést a mérések pontos újraelemzése sorra megcáfolta, amíg egy új kutatócsoport gyökeresen más megközelítést nem alkalmazott.