Történelmi fordulat a II. világháborúban és a Nobel-díj
A penicillin ipari méretű termelése gyökeresen megváltoztatta a katonai orvoslást és a hadi sebesültek túlélési esélyeit. Az 1944-es normandiai partraszállás idejére már elegendő mennyiségű gyógyszer állt rendelkezésre ahhoz, hogy a szövetséges csapatok ezreit mentsék meg a sebfertőzésektől, a üszkösödéstől és a vérmérgezéstől. A korábbi háborúkkal ellentétben a katonák többsége nem a szövődményes fertőzésekben, hanem közvetlenül a harctéri sérülésekben vesztette életét.
A háborút követően a penicillin hozzáférhetővé vált a civil lakosság számára is, ami forradalmasította a tüdőgyulladás, a szifilisz, a agyhártyagyulladás és számos más, korábban halálos betegség kezelését. A tudományos világ elismeréseként 1945-ben Alexander Fleming, Howard Florey és Ernst Boris Chain megosztva kapták meg az orvosi Nobel-díjat a penicillin felfedezéséért és terápiás hatásának kidolgozásáért.
Fleming egyetlen figyelmetlensége és az azt követő évtizedes tudományos munka a becslések szerint több mint 200 millió emberéletet mentett meg az elmúlt évszázadban. Az egykori londoni laboratórium ma múzeumként őrzi annak a véletlennek a emlékét, amely megnyitotta a modern antibiotikumok korszakát.
