Az oxfordi csapat és a tömeggyártás kihívásai
1938-ban az Oxfordi Egyetem patológusa, Howard Florey és a Németországból elmenekült biokémikus, Ernst Boris Chain rábukkant Fleming korábbi közleményeire. A kutatók meglátták a lehetőséget az elfeledett anyagban, és egy tehetséges kollégájukkal, Norman Heatleyvel kiegészülve munkacsoportot hoztak létre a penicillin stabilizálására és izolálására. Heatley úttörő eljárásokat dolgozott ki a gomba tenyésztésére és a hatóanyag kivonására, amihez a háborús hiánygazdaságban különféle hétköznapi edényeket, még tejesüvegeket is felhasználtak.
Az első sikeres állatkísérletek és a korai humán tesztek drámai eredményeket hoztak: a legsúlyosabb fertőzésekben szenvedő betegek is elindultak a gyógyulás útján. Ugyanakkor a kezelésekhez szükséges hatóanyagmennyiség biztosítása óriási nehézséget jelentett. A második világháború miatti brit kapacitáshiány miatt Florey és Heatley az Egyesült Államokba utazott, hogy megnyerje az amerikai vegyipart és a mezőgazdasági kutatóintézeteket a tömegtermelés ügyének.
Amerikában, a illinoisi Peoriában működő kutatóközpontban sikerült áttörést elérni. A tudósok felkutatták a Penicillium gomba sokkal termelékenyebb törzseit – amelyeket többek között egy penészes dinnyén találtak meg –, és a kukoricalé felhasználásával kidolgozták a mélytartályos erjesztési technológiát. Ez az eljárás végre lehetővé tette az antibiotikum ipari léptékű előállítását. A tömeggyártás beindulása éppen a történelem legvéresebb konfliktusának döntő pillanatában érte el a harctereket.
