Szeptember 1-jétől az év végéig önkéntes tőketörlesztési moratórium nyílik meg a nehéz helyzetbe került mezőgazdasági vállalkozások előtt, amely mintegy 500 milliárd forintos hitelállományt érinthet – számolt be a válságkezelő lépésekről az Index. A banki elbíráláshoz kötött, kamatfizetési kötelezettséget továbbra is előíró intézkedés nem automatikus segítség, és az agrártárca sem növekedési programként, hanem pusztán időnyerésként értékeli a lépést. A megvásárolt időre azonban égető szükség van, hiszen a felhalmozódott szárazság, a brutális energiaárak és az önköltség alatti értékesítési árak egyszerre fenyegetik a hazai termelőket és az ország élelmiszer-önellátását.

A likviditási válság enyhítésére a tárca már augusztus közepén megkezdte a közvetlen agrártámogatások előlegfizetését, így mintegy 106 milliárd forint jut el a gazdálkodókhoz a megszokottnál hetekkel korábban. Ez a pénzösszeg a tejhasznútehén-tartók és az alaptámogatásban részesülők számára ad azonnali levegőt a takarmány- és energiaszámlák rendezéséhez, ám új jövedelmet nem teremt. Ahogyan a lakossági és vállalati takarékosságot sürgető aszályos helyzet kapcsán a Contextus is felhívta a figyelmet, a tartós vízhiány és a klímaváltozás hatásai már a teljes gazdasági ellátási láncot veszélyeztetik.

Bóna Szabolcs szerint az agrár moratórium csak időt vásárol a szerkezeti reformok előtt

A minisztérium álláspontja szerint az elhúzódó szárazság és a piaci válság már nem kezelhető egyetlen rossz szezonként. A tárcavezető szerint az aszály, a romló makrogazdasági környezet és a vámháborúk bizonytalansága az elmúlt évtizedek egyik legnehezebb időszakát hozta el a mezőgazdaságban. Bóna Szabolcs ugyanakkor világossá tette, hogy a rendszert nem lehet a végtelenségig állami kárenyhítésre építeni, és a termelők egyéni felelősségét is mérlegelni kell, ha egy adott kultúra évek óta folyamatosan veszteséges.

A gazdák szerint ugyanakkor a szerkezetváltás nem megy egyik napról a másikra, hiszen a hazai tárolási, feldolgozási és logisztikai infrastruktúra évtizedek óta a hagyományos szántóföldi növényekre épül. Egy új, szárazságtűrő kultúra meghonisítása akár öt-tíz évet is igénybe vehet, miközben a piacképes felvásárlóhelyek hiánya és a magas biztosítási díjak azonnali csődhullámmal fenyegetnek. Ha az állam gyorsabban bontja le a hagyományos védőhálót, mint ahogyan a piacképes alternatívákat kiépíti, a szükséges átállás helyett eladósodott gazdaságok sora dőlhet össze.

Tartós vízválság, Jéger-vita és politikai tisztogatás a kamaránál

A növénytermesztés alapjait felőrlő vízhiányt a technológiai viták sem tudják lefedni. Az Alföldön helyenként a 900 millimétert is eléri a halmozott csapadékhiány, miközben a mélyszántásra épülő talajművelés miatt a termőföldek vízbefogadó képessége is drasztikusan romlott. A kormány az ország nagy részén leállíttatta az Országos Jégkármérséklő Rendszert, miután a gazdák jelentős része a talajgenerátorokat tette felelőssé az esők elmaradásáért. A döntést független tudományos felülvizsgálat követi, ám a szakmai bizalom helyreállítása meglehetősen összetett feladatnak ígérkezik.

Közben az intézményi háttérben is megindult az elszámoltatás: a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál kihelyezett kamarai biztos megszüntette a tisztségviselők juttatásait és gépkocsihasználatát, valamint átfogó átvilágítást hirdetett. A szektor megmentéséhez azonban a pénzügyi ellenőrzéseken túl valódi agrárstratégiára, a feldolgozóipar célzott fejlesztésére és a fenntartható talajgazdálkodás ösztönzésére lesz szükség. A kormány által megvásárolt néhány hónapos haladék mércéje az lesz, hogy a moratórium lejárta után a gazdák képesek lesznek-e visszatérni egy fenntarthatóbb termelési modellbe.