Andrási Betty pszichológus Facebook-bejegyzésben reagált a Magyar Péterrel készült M1-es interjúra. Megdöbbenését nem a politikai tartalom, hanem a kommunikáció módja váltotta ki: a folyamatos közbevágás, a fölényeskedő hangnem és a nonverbális jelek. „Tátva maradt a szám, és komolyan azt hittem álmodok” – írta.

Andrási szerint mindez nem csupán tiszteletlen kommunikáció volt, hanem egy jól azonosítható idegrendszeri állapot megnyilvánulása. „Amikor az idegrendszer szimpatikus túlműködésben van, akkor nem kapcsolódunk, hanem reagálunk. Nem figyelünk, hanem bizonyítani akarunk. Nem kérdezünk, hanem támadunk vagy védekezünk” – fogalmazott. Ebben az állapotban nincs valódi kíváncsiság, csak feszültség és kontrollvágy. Kívülről arroganciának vagy tiszteletlenségnek látszik – belülről azonban sokszor félelem.

Mi áll a Csete Beáta, az M1 riporterének viselkedése mögött?

Andrási szerint a riporter viselkedése mögött konkrét félelmek húzódhatnak meg: a pozícióvesztéstől, a képviselt világkép összeomlásától, a munkahely elvesztésétől vagy attól való félelem, hogy kiderül, rossz oldalon állt. Ez a belső feszültség és kognitív disszonancia védekező, esetenként támadó kommunikációt eredményez – még akkor is, ha az érintett ezt maga sem veszi tudatosan észre.

A pszichológus hangsúlyozza: a kulcskérdés nem az, ki viselkedett tiszteletlenül az interjúban. „Nem az, hogy ki mit csinált az interjúban. Ki volt vagy ki nem tiszteletlen, hanem az, hogy te hogyan reagálsz ebben az egészben? Mert amit most látunk kívül, az nagyon sok ember belső állapota.”

Politikai transzparencia és társadalmi sokk

Andrási szerint ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik: „Elindult a politikai transzparencia.” Olyan dolgok kerülnek felszínre, amelyek sokkot okozhatnak, és időre van szükség, amíg az agy feldolgozza az új valóságot. Az emberek most szembesülnek azzal, hogy van beleszólásuk a saját életükbe – és ehhez hozzá kell szokni. Régi minták, mint az „okos enged, szamár szenved” elve, átalakulóban vannak.

„Ez a mostani időszak nem nyugodt. Ez egy leleplező időszak. És igen, ebben benne van a konfrontáció, a feszültség, a kimondás” – írja Andrási, aki szerint a megoldást nem a kimondás önmagában jelenti, hanem az idegrendszeri állapot, amelyből az elhangzik. „A valódi változás nem ott kezdődik, hogy kimondjuk az igazságot, hanem ott, hogy az idegrendszerünk képes-e megtartani azt az állapotot, amiben az igazság nem fegyver lesz, hanem tisztulás.”

Gyakorlati tanács

Andrási Betty konkrét javaslatot is tesz: vegyük észre, amikor „beindulunk” – felgyorsul a beszédünk, közbe akarunk vágni, bizonyítani akarunk. „Ilyenkor nem a másik a probléma, hanem az idegrendszered lépett túlélő módba.” Ha ilyenkor megállunk, veszünk pár mély levegőt és lelassítunk, már egy másik állapotból tudunk reagálni – amely lehetővé teszi a valódi, jelenlétből fakadó határhúzást és az együttműködést.

Andrási Betty szerint „ugyanazt az igazságot el lehet mondani úgy is, hogy rombol, és úgy is, hogy tisztít" – és amit az M1-es interjúban láttunk, az megmutatja, hol tart most a magyar társadalom idegrendszere.

Andrási Betty elemzése azért figyelemre méltó, mert nem politikai kommentár – hanem egy pszichológiai diagnózis, amely az M1-es interjúból indul ki, de messzebbre mutat. A folyamatos közbevágás, a fölényeskedés és a védekező kommunikáció nem egyetlen személy hibája, hanem egy olyan állapot tünete, amelyben jelenleg sokan vannak – politikusok, újságírók és nézők egyaránt. A kérdés, amelyet Andrási feltesz, nem az, ki hibázott – hanem az, hogy mi magunk hogyan reagálunk mindarra, ami most zajlik. Ez a kérdés a Magyar Péter-interjún jócskán túlmutat.