Hegedűs Zsolt egy friss HVG- és BMJ-cikkre reagálva fejtette ki részletes álláspontját az állami kórházakban működő fizetős részlegekről. A leendő egészségügyi miniszter szerint különösen kényes helyzetet teremt, ha egy állami kórház fizetős részlegéhez külső cégek – betegközvetítők vagy tanácsadók – kapcsolódnak. „A betegút üzleti termékké válhat. A beteg nem egyszerűen ellátást kap, hanem egy piaci szolgáltatás része lesz, amelyben közvetítők, szervezők és szolgáltatók osztoznak a bevételen” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy állami kórháznál kiemelten fontos, hogy ne merülhessen fel annak látszata: közintézményi kapacitásokhoz üzleti vagy politikai kapcsolatokkal lehet jobb hozzáférést szerezni.
Kapcsolódó cikk
A jogszerűség és az etikai elfogadhatóság szétválasztása Hegedűs szerint kulcskérdés. Lehetségesnek tartja, hogy egy fizetős részleg jogilag rendben működik, de ettől még „a modell lehet igazságtalan, rosszul kommunikált vagy bizalomromboló.” A rendszer gyanússá válik akkor is, ha jogilag egyébként szabályos – az átláthatóság hiánya önmagában probléma.
Mit kellene nyilvánosságra hozni – és miért nem teszik
Hegedűs konkrét elvárásokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, milyen adatoknak kellene nyilvánosnak lenniük a kórházi fizetős részlegeknél. Szerinte a közvélemény számára elérhetőnek kellene lennie, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak fizetős alapon, milyen árakon, milyen kapacitásból, mennyi bevétel keletkezik, mennyi a tényleges nyereség, és mire fordítják vissza a pénzt. „Az egészségügyben a bizalom alapfeltétel. Ha a betegek azt érzik, hogy a kórházban létezik egy számukra nem átlátható, pénzzel elérhető gyorsabb út, akkor sérül az egész közintézménybe vetett bizalom” – hangsúlyozta.
Kapcsolódó cikk
Magyar Péter robbanásszerű bejelentése: a NAV felfüggesztette Rogán Antal körének utalásait
Ha korábbi vizsgálatok nem tártak fel szabálytalanságot, azokat nyilvánosságra lehetne hozni a közbizalom helyreállítása érdekében – tette hozzá Hegedűs, ezzel implicit azt üzenve: ha nem teszik közzé, az maga is gyanút kelt.
A rendszerszintű probléma: megoldás és tünet egyszerre
A leendő miniszter a legsúlyosabb rendszerhibának azt tartja, hogy a fizetős kórházi részleg egyszerre tűnik megoldásnak és tünetnek. Megoldás, mert bevételt termel és gyorsabb ellátást biztosíthat – ugyanakkor tünet, mert rámutat a közfinanszírozott rendszer hiányosságaira. „Ezért veszélyes, ha az ilyen konstrukciókat sikeres intézményi innovációként mutatják be. Könnyen elfedhetik azt, hogy valójában egy alulfinanszírozott, túlterhelt, strukturálisan hibás rendszer próbál piaci mellékágakkal működőképes maradni” – fogalmazott, a brit BMJ-re hivatkozva, amelynek cikke szerint Angliában is komoly igazságossági problémaként tekintenek a közellátás válsága idején növekvő kórházi magánellátásra.
Kapcsolódó cikk
A leendő miniszter szerint sem a bevétel-visszaforgatás, sem a dolgozók megtartása nem ad választ az alapvető etikai kérdésre: „Helyes-e, hogy egy közpénzből fenntartott, hiányokkal küzdő állami egészségügyi intézményen belül pénzért jobb, gyorsabb vagy biztonságosabb hozzáférés vásárolható?”
A felálló egészségügyi minisztérium felülvizsgálja a magán- és állami ellátás együttélésének szabályait – különös figyelemmel a várólistákra, a közfinanszírozott kapacitások védelmére és az összeférhetetlenségi kockázatokra. Ez az első olyan bejelentés, amely konkrétan megnevezi, hol húzódnak a határok.
Hegedűs Zsolt bejelentése nem csupán egy kórházi részleg vizsgálatáról szól – hanem arról, hogy az új egészségügyi miniszter milyen elvek mentén kívánja újragondolni az állami és a magánellátás viszonyát. A „jogszerű, de etikátlan” megkülönböztetés radikálisan új mércét állít a rendszer elé: ezentúl nem elég megúszni egy vizsgálatot, az is számít, hogy a betegek egyenlő méltóságú ellátáshoz való joga sérül-e. Hogy ebből valódi reform lesz-e, az a következő hónapokon múlik.
Kapcsolódó cikk