Magyar a bejegyzésében nem kerülgette a szót: szerinte Szijjártó az oroszokkal összejátszva elárulta a magyar és az európai érdekeket, és egy esetleges Tisza-kormány azonnal kivizsgáltatná az ügyet. A pártelnök ugyanakkor nem reagált a Mandiner azon vádjaira, amelyek szerint Panyi Szabolcs újságíró és Orbán Anita, a Tisza külügyi szakértője között olyan bizalmi viszony áll fenn, hogy előbbinek egy Tisza-kormányzás esetén beleszólása lehetne abba, ki dolgozhat a Külügyminisztériumban.

A „hazaárulás” szó Magyar Péter szájából nem csupán politikai retorika – legalábbis ő annak szánja. A magyar Büntető Törvénykönyv valóban ismeri a hazaárulás tényállását, amely az ország alkotmányos rendje vagy területi integritása ellen, külföldi hatalommal összejátszva elkövetett cselekmények esetén alkalmazható, és amelynek legsúlyosabb esetben életfogytiglani szabadságvesztés a maximuma. Hogy a Szijjártó–Lavrov-telefonok pontosan ebbe a tényállásba illeszkednek-e, azt végső soron bíróság dönthetné el – ilyen eljárás eddig nem indult.

Magyar Péter és a hazaárulás mint politikai fegyver

A „hazaárulás” vádja a politikatörténetben mindig is az egyik legerősebb retorikai eszköz volt – és mindig az egyik legveszélyesebb is, hiszen könnyen visszaüt. A hidegháború Európájában a fogalmat mindkét oldalon bőségesen alkalmazták: a szovjet blokk országaiban hazaárulónak bélyegezték azokat, akik Nyugattal tartottak kapcsolatot, míg Nyugaton ugyanezzel a váddal illették a kommunistaszimpatizánsokat. Magyarország saját történelmében a hazaárulás vádja 1956 után különös súllyal nehezedett azokra, akik a szovjet megszállás ellen léptek fel – az akkori jogrendszer pontosan fordítva alkalmazta a fogalmat, mint ahogy azt ma értjük. Ez a történelmi emlékezet teszi a szót különösen élessé a mai magyar közegben.

Magyar Péter nyilatkozata ugyanakkor pontosan azt a politikai logikát követi, amelyet a Panyi-féle leleplezések megnyitottak: ha a szivárogtatás ténye bizonyítható, és ha azt egy bíróság valóban politikai hírszerzésnek minősíti – ahogyan egy európai uniós ország nemzetbiztonsági tisztviselője már meg is tette –, akkor a jogi következmények kérdése legitim politikai téma. A Tisza elnöke nem véletlenül emelte be ezt az elemet a kampányba három héttel a választás előtt.

Szijjártó válasza és az Orbán Anita-kérdés árnyéka

Szijjártó Péter a Panyi-féle közzétételre reagálva azt közölte: az újságíró külföldi szolgálatokkal aktív kapcsolatot fenntartó személy, és a Tisza legbelső köreibe tartozik. Ez az érvelés lényegében a Mandiner reggeli narratíváját ismétli – a figyelem Panyira és Orbán Anitára terelődik, nem a beszélgetés tartalmára. Magyar Péter viszont ebben a kérdésben hallgatott: az Orbán Anitával való kapcsolat természetéről és a Panyinak tulajdonított mondatokról – miszerint beleszólhatna, ki maradhat a Külügyminisztériumban – a Tisza elnöke nem nyilatkozott.

Ez a hallgatás politikailag kényes. Nem azért, mert feltétlenül erősíti a Mandiner állításait, hanem mert egy olyan napon, amikor Magyar Péter életfogytiglant emleget, az elhallgatott kérdések ugyanolyan hangosak tudnak lenni, mint az elmondottak. A Tisza Párt egyelőre nem reagált a lap megkeresésére sem.

Magyar Péter hazaárulásnak nevezi azt, amit Szijjártó Lavrovval folytatott – de a magyar büntetőjog szerint ennek bizonyítása bírósági eljárást igényelne, amely eddig egyszer sem indult el, hiába tudott róla fél Európa titkosszolgálata.

Az ügy tétje április tizenkettedike után is fennmarad, függetlenül a választás kimenetelétől. Ha a Tisza nyer, Magyar Péter ígérete szerint azonnal vizsgálat indul – ez azt jelenti, hogy Szijjártó Péter ügye a kampányból átköltözhet a jogrendszerbe. Ha a Fidesz győz, a dokumentumok és a hét uniós ország megerősítése nem tűnik el: az európai partnerek emlékeznek, és a Politico által leírt kizárási mechanizmus – amely szerint Magyarországot már most sem engedik be egyes érzékeny uniós tárgyalásokra – várhatóan nem oldódik fel magától.