Magyar Péter kedd este Facebook-bejegyzésben közölte: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatójával, Cseh Gergő Bendegúzzal egyeztetett az ügynökakták és a hírhedt mágnesszalagok titkosításának teljes feloldásáról. A dátum szimbolikus: október 22., egy nappal az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt. „Az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal teljesítjük a rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretét: nyilvánosságra hozzuk és kereshetővé tesszük a meglévő iratanyagot” – írta a leendő miniszterelnök, hozzátéve, hogy vizsgálóbizottságot is felállítanak az 1988 és 2000 közötti privatizáció „szabad rablásának” haszonélvezőit feltárására.
Kapcsolódó cikk
Az ügynökakták megnyitásának kérdése 34 éve húzódik megoldatlanul. Az iratok jelenleg csak az érintetteknek és akkreditált kutatóknak hozzáférhetők – a nagyközönség számára csak akkor kérhető ki más személy anyaga, ha azt bíróság közszereplőnek nyilvánítja. Schiffer András, a korábbi LMP-s politikus a parlamenti pályafutása alatt legalább harminc alkalommal kezdeményezte az aktanyilvánosságot – mindannyiszor eredménytelenül, mivel a Fidesz-többség rendre elutasította.
Miért nem nyitották meg eddig – és mi változott most
Az ügynökakták zárva tartásának oka sosem volt egyszerű: a rendszerváltás kompromisszumos jellege miatt mind a régi, mind az új politikai elite érdeke volt, hogy bizonyos ügyek a homályban maradjanak. Az Orbán-kormányok különösen következetesen akadályozták meg a teljes nyilvánosságra hozatalt – miközben szelektívan, politikai célokra fel-felhívtak figyelmet egyes aktákra. A Sajtóklubban Bayer Zsolt a napokban maga mondta ki: az ügynökakták nyilvánosságra hozatala „sláger” lett – de hozzátette, hogy ami kutatható volt, azt az elmúlt évtizedekben kutatók már feldolgozták.
Kapcsolódó cikk
Most azonban a helyzet alapvetően megváltozott. A Tisza Párt kétharmados többsége lehetővé teszi az államtitkok törvényi kereteinek gyors átírását – és Magyar Péter egyértelművé tette, hogy él ezzel a lehetőséggel. „Ezzel a lépéssel 34 éve adós a politikai elit, nem véletlenül. Nem véletlenül, hiszen eddig így nem derülhetett ki, hogyan és kik lopták szét első körben az országot 1990 körül” – fogalmazott.
A privatizációs vizsgálóbizottság – az igazi bomba
Az ügynökakták bejelentése mellett Magyar Péter egy másik, talán még robbanékonyabb lépést is kilátásba helyezett. Vizsgálóbizottságot hoznak létre az 1988 és 2000 közötti privatizáció és spontán privatizáció „szabad rablásának haszonélvezőit” feltárására, beleértve az esetleges állambiztonsági és pártállami érintettségüket. Ez a bizottság olyan neveket és összefüggéseket hozhat felszínre, amelyek nem csupán a kommunista korszakot, hanem a rendszerváltás utáni első évtizedet és az akkori politikai-gazdasági elit felemelkedését is érintik.
Kapcsolódó cikk
Tarjányi Péter elemző korábban figyelmeztetett: az ügynökaktákat „nem lehet felelőtlenül kinyitni.” Három feltételt nevezett meg: teljes körű, politikailag semleges nyilvánosságot, rendezett keretek közötti folyamatot, és valódi következményeket. „A múltat nem lehet örökké zárva tartani. De kinyitni sem lehet felelőtlenül” – fogalmazott, jelezve, hogy a szimbolikus gesztus önmagában nem elegendő – a társadalmi feldolgozáshoz intézményi keretek is kellenek.
Magyar Péter október 22-re időzítette az ügynökakták megnyitását – egy nappal az 1956-os forradalom 70. évfordulója elé, abban az évben, amikor a rendszerváltás maga is 36 éves lesz. A dátumválasztás nem véletlen: az üzenet egyértelmű.
Az ügynökakták megnyitása önmagában történelmi pillanat lesz – de a valódi tétje a privatizációs vizsgálóbizottság munkájában rejlik. Ha az 1988 és 2000 közötti időszak „szabad rablásának” haszonélvezői valóban névvel és bizonyítékkal kerülnek a nyilvánosság elé, az nemcsak a múltat rendezi, hanem a jelenről is sokat elárul. Október 22. tehát nemcsak a kommunista besúgóhálózat leleplezésének napja lehet – hanem annak is, hogy kik gazdagodtak meg abból, ami ezután következett.
Kapcsolódó cikk