“Nem tudni, a folytonos üvegnek való csapódás rogyasztja-e meg,
vagy az okozza-e halálát, hogy helyzetének kilátástalanságát
végül felismeri” – Baranyai Dóra verse.
“A sötétben a csápjaidat dörzsölöd / én pedig a sarokban imádkozom” – Deák Dániel verse.
“Egy aszfalthangú asszony / valamilyen szláv nyelven köhög. / Beszédmódja tényszerű, mint a padkák. / Félpercenként nyilatkozatokat vágnak be. / Érdekes, hogy nem értem” –
“A szív lökései apró hullámokat törnek az anyagban / az anyag legyen most a víz / mi pedig szimmetriái az anyagnak / az anyag legyen most a szimmetria / mi pedig anyaga a víznek” – Tófalvi Előd verse.
“Nézem a szemed alá festett fekete táskákat, / és a halántékodra kent sötét festéket, amitől olyan szűknek tűnik a homlokod, mintha azt mondaná, bévülről tágasabb vagyok” – Gyurász Marianna Maruška című verse, amely a Contextusban verspályázat fődíját érdemelte ki.
“Nézzük a falakat olyan ismerős / a szocrealista és modern közötti átmenet stílusa / így hívják ki is van táblázva” – Schillinger Gyöngyvér hotel és étterem verse.
“Elhelyezem magam egy emlék vaktérképén, oda, / ahol nem sejtek várost.” Ráday Zsófia, a 3. Contextusban verspályázat harmadik helyezettjének verse.
A már hagyománynak számító ContextUsban verspályázatot harmadik alkalommal is meghirdeti lapunk.
“Felülről nézni alá. Látni a kék vizet, a hullámzást, / amint hátukon szőlőputtonyokként hordják a fényt.”
“Rajzoltam egy tájat csupasz fákkal, sárga kövekkel, / karnyújtásnyira sétálunk a parton.”
Az aluljáróban sétáltunk, / Épp arról meséltem neked, / Hogy egy költöző madár / Fészket rakott a tüdőmben.
Mint azt már korábbi cikkünkben jeleztük, két éve működik webzine-unk, a ContextUs. Illik megünnepelni, nem?
