“Nézzük a falakat olyan ismerős / a szocrealista és modern közötti átmenet stílusa / így hívják ki is van táblázva” – Schillinger Gyöngyvér hotel és étterem verse, amely a Contextusban verspályázat második díját érdemelte ki. A harmadik helyezett, Ráday Zsófia versét itt olvashatod.
hotel és étterem
hotelben lakunk három csillagos
betontömb a város legmelegebb pontján
nem számolom hányadik
szűk folyosó visz az ajtóig és vissza
vörös kárpitok mosási lehetőség van minden
csakhogy egy katlan mondja öcsém
legalább negyven fok
hőmérséklet van és bizonyos szagok
mint gyerekkoromban a hivatal váróiban
ahol ültünk és vártuk az ügyintézőt hogy
meghozza a határozatot
a szociális helyzetünkről
nem beszéltem senkinek a lakhatási probléma
anyámat kreatív megoldásokra késztette
a rokonok sajnálatára megismertünk
minden félszobát konyhát manzárdot csak
szállodában nem laktunk és ez most forró
mint egy atomkatasztrófa talán olvasott róla öcsém
azért mondja de nem szólok rá babonás vagyok
minden amit mond felsorakozik
előttem
a szürke hamu kiégett csontok néhány túlélő
egy regényben amit egyszer olvastam a régi lakásban
ami már nincsen mert leléptünk
anyu így mondta
lelépési díjat kaptunk az nem tudom mennyi volt
és mit számít ez régen történt
igazán nem is emlékszem
hányadik helyen vagyunk
a portásnőnél aki tudja miről van szó
milyen szívességet sírt ki anyám kellett hozzá bátorság
de nem vagyunk fizető vendégek nem jár mosózseton
csak úgy
nem adnak ezt azt kérni kell és akkor se biztos
anyám az igazgatóig megy mindig a végsőkig
mert szerinte élvezik a helyzetet mi csak beslisszolunk
a porta alatt öcsémmel
nézzük a falakat olyan ismerős
a szocrealista és modern közötti átmenet stílusa
így hívják ki is van táblázva
nekünk kívül szürke belül vörös épület
még erkély is van szabad levegőzni
ahol nincs megtiltva
járkálunk a folyosón takarító is van közös konyha
a villanyrezsót öcsém egyszer felgyújtotta anyu ordított
én csak nevetni tudtam
öcsém mindig hülyeséget csinál megszoktam már
várom a következőt anyu még reménykedik hogy
történik valami például megnyerjük a lottót
vagy meghal egy gazdag rokon
morbid
képzelgéseink ellenére nem rossz ez a hely valóban
étterem is van fém ételhordóban viszik a menüt
munkások alkalmi vendégek az egész hotel felsorakozik
jószívű konyhás nénik merítik a kanalat
a maradék tojásleves elvándorol a lefolyóba
ilyenkor van a köménymag dugulás intézkedik a portás
dübögés a folyosón kopognak mi nem nyitunk ajtót
anyu csomagolópapírt ragaszt a polcokra
vagyis rongálja a hotel tulajdonát
de lemállik egy szempillantás alatt
éppen csak elnézünk és már jön is le minden
