Decennáriumokig tartó dogmát dönthet meg a Columbia Egyetem legfrissebb kutatása, amely szerint a súlyos depresszió hátterében nem pusztán a szerotonin hiánya áll, hanem az agy új idegsejtek előállítására való képességének leállása. A tudósok felnőtt depressziós betegek agyát vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a hippocampusban teljesen elakad az új neuronok születése, ami drasztikusan lerontja az agy alkalmazkodóképességét – olvasható a ScienceDaily összefoglalójában.

A kutatást vezető Maura Dupont pszichiáter professzor rámutatott, hogy az új neuronok generálásának hiánya miatt a betegek elveszítik az ingerekhez való rugalmas alkalmazkodás képességét. Az agy 100 milliárd neuronjának túlnyomó része még a születés előtt létrejön, ám a felnőttkori hippocampusban keletkező csekély mennyiségű új idegsejt kulcsfontosságú védelmet nyújt a mentális összeomlással szemben. Amikor ez a folyamat leáll, a mentális egészség megbomlik, és a psziché képtelenné válik a stresszkezelésre.

A hippocampus az epizodikus memória és az érzelmi válaszok központi koordinátora, egyben a felnőttkori agy kevés olyan régiójának egyike, amely képes új sejteket növeszteni. Dupont professzor kiemelte, hogy ez a terület felelős a mintázatszétválasztásért, vagyis azért a képességért, hogy megkülönböztessük a hasonló, de eltérő emlékeket, és elválasszuk a múltbeli beidegződéseket a jelenlegi valóságtól. Ennek hiányában a negatív élmények összefolynak a semleges ingerekkel, így a beteg a legegyszerűbb helyzeteket is elutasításként éli meg.

„Történetileg a depressziót a neurotranszmitterek, különösen a szerotonin hiányának betegségeként értelmeztük, de ma már úgy látjuk, hogy a probléma a neuronjaink stresszhez való alkalmazkodóképességének elakadásából fakad” – nyilatkozta Maura Dupont. A kutatók csaknem félmillió egyedi agysejtet vizsgáltak meg a Nature Medicine szaklapban megjelent tanulmányukban, feltárva, hogy a sejtújrázódás elakadása mellett a gyulladásos folyamatok és a sejtszintű stressz is jelen van a depresszióban szenvedőknél.

A molekuláris dimmer kapcsoló és az újrázó agy

A Columbia Egyetem csapata azt is megállapította, hogy a genetikai hajlamosító tényezők mellett az epigenetikai változások – a környezeti hatásokra és a tartós stresszre válaszoló molekuláris szabályozók – úgy működnek, mint a fényerő-szabályozó kapcsolók. Ezek állítják be, hogy az egyes gének mennyire legyenek aktívak a hippocampusban. Ez a sejtszintű sokszínűség arra enged következtetni, hogy a depresszió nem egyetlen egységes kórkép, hanem eltérő biológiai mechanizmusok összessége, hasonlóan a daganatos megbetegedésekhez.

Az epigenetikai és genetikai tényezők mellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi és környezeti stresszorok drasztikusan rontják az idegrendszer állóképességét. Ahogyan a tartós gazdasági bizonytalanság és a korrupció mindennapossá válása rontja a lakosság mentális egészségének állapotát, úgy a folyamatos pszichés nyomás sejtszinten állítja le a neuronok újjászületését. A kutatók remélik, hogy a sejtújrázódás visszakapcsolása képes lehet újrahuzalozni a hippocampus áramköreit.

A rákterápiák mintájára alakítanák át a pszichiátriát

A kutatócsoport hosszú távú célja az, hogy a depressziót a jövőben ne puszta tünetek vagy szubjektív leírások alapján diagnosztizálják, hanem molekuláris profilon alapuló altípusokba sorolják. Ugyanúgy, ahogyan a modern onkológiában a daganatokat a sejtjellemzőik és genetikai mutációik alapján kezelik célzottan, a pszichiátriai betegségeknél is a pontos molekuláris mintázat szabhatja meg a terápiát. Ez véget vethetne az évtizedek óta tartó, vaktában történő antidepresszáns-adagolásnak.

A depresszió molekuláris jellemzők alapján történő újrasorolása a rákgyógyításban elért áttörésekhez hasonlóan elvezethet az egyénre szabott pszichiátriai kezelésekhez.

Az újgenerációs gyógyszerkutatások célja mostantól az lesz, hogy olyan molekulákat azonosítsanak, amelyek képesek feloldani a felnőttkori neurogenézis zárlatát. A Columbia Egyetem szakemberei a következő fázisban klinikai vizsgálatokkal próbálják feltérképezni, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló gyógyszerjelöltek alkalmasak-e a felnőttkori idegsejt-képződés újraindítására a hippocampusban.