A magyar közélet az utóbbi napokban valóságos verbális polgárháború színterévé vált, miután az Országgyűlés pénteken megválasztotta Unger Anna Rózát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. A döntés nemcsak a parlamentben gerjesztett vihart, hanem a közösségi média hálójában is áttörte a gátakat, azonnali választ Váltva ki a véleményvezérek, a kormánypárti kritikusok és a Tisza szimpatizánsai között, például Jámbor András volt országgyűlési képviselőnél. A feszültség hamarosan olyan vad pletykákba torkollott, amelyek már nem a szakmai alkalmasságot, hanem a legvadabb politikai összeesküvés-elméleteket keresték. Ekkor lépett színre a korábbi országgyűlési képviselő, hogy megpróbálja lehűteni a felforrósodott kedélyeket.
Féligazságokra, pletykákra és tévedésekre igazságos országot nem lehet építeni! – mondta Jámbor.
Jámbor András egy részletes Facebook-bejegyzésben elégelte meg azt a félinformációkból és koholmányokból épülő narratívát, amely a kinevezés óta uralja a nyilvánosságot. A volt politikus rámutatott: miközben a kormányzati döntések kritizálása a demokrácia szerves része, a tények elhagyása és a pletykák tényként való tálalása mélyen rombolja a közbeszéd hitelét. A Unger Anna elszámoltatási terve a parlamentben: a felcsúti számvevőszék feudalizálta az országot, 500 millió forint feletti felelősökre vadászik az új szuperhivatal című korábbi elemzésünk is pontosan mutatja, mekkora tétje van a hivatal munkájának, ám Jámbor szerint a vita mostanra elveszítette racionális talaját.
Jámbor András szerint a pletykák nem teremtenek igazságos országot
A közéleti szereplők felelősségéről szólva Jámbor név szerint is említette azokat a hangadókat, akik szerinte átlépték a megengedhető kritikahatárt – számolt be az SzMo. Határozottan cáfolta például azt a makacsul terjedő híresztelést, amely szerint az új elnök férje egy fideszes oligarcha lenne. „Nem, Unger Anna férje nem Dukász Magor fideszes oligarcha, kérlek, ne terjesszétek ezt!” – szögezte le bejegyzésében, rávilágítva arra a reflexre, amikor a politikai ellenfelek lejáratására már bármilyen légből kapott állítás alkalmasnak tűnik a közösségi térben.
De nem kegyelmezett a baloldali vagy független értelmiségi köröknek sem. Kifejezetten tarthatatlannak nevezte Mellár Tamás azon felvetését, amely minden konkrét bizonyíték nélkül sima Tisza–Fidesz-alkuként értelmezte a kinevezést, valamint Puzsér Róbert azon spekulációját, miszerint az egészet csupán azért találták volna ki, hogy bizonyos korábbi kormányzati szereplők megússzák az elszámoltatást. Jámbor szerint az ilyen magyarázatok nem a rendszerszintű problémák feltárását szolgálják, hanem csupán a politikai frusztráció levezetésére alkalmasak a kampányidőszakból itt maradt harcállások mentén.
A tarthatatlan vádak és az elszámoltatási vita részletei
A vitában éppúgy megkapta a magáét Hadházy Ákos és Molnár Áron is, akik a hatéves eljárási határidők, illetve a kinevezés körülményei miatt kérdőjelezték meg a kabinet lépéseit. Jámbor András felhívta a figyelmet arra, hogy a bírósági malmok lassúságát nem a Vagyonvisszaszerzési Hivatal okozza, és a rendszerszintű anomáliákat nem a pletykák terjesztésével, hanem a megfelelő intézményi garanciák követelésével kell orvosolni. Kiemelte, hogy a hosszú kampányidőszak kikezdte a közösség idegrendszerét, de a pletykákra alapozott politika soha nem teremthet igazságos országot.
Az ügy utóélete mindenesetre azt mutatja, hogy a Tisza-kormány eddigi legkomolyabb politikai tesztjével a háta mögött kénytelen szembenézni a saját szavazóbázisából jövő, sokszor kíméletlen kritikákkal. Jámbor András felhívása – miniszterelnöktől a véleményvezérekig mindenkit a tények tiszteletére intve – rávilágít arra, hogy a politikai kultúra megváltoztatása nehezebb feladat, mint magának a hatalmi struktúrának az átalakítása. A következő hetekben dől el, hogy a kritikák tüzében a felek képesek lesznek-e visszatérni a szakmai alapú viták medrébe, vagy a hazai közbeszéd végleg a digitális adok-kapok szintjén ragad meg.
