A miniszter videóban ismertette a kormány javaslatának részleteit, ezért az intézkedések egy része még parlamenti döntést és végrehajtási szabályokat igényel. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetése nem jelentené az általuk ellátott oktatási, kulturális vagy más közfeladatok végét: ezek állami szervezeti keretek között folytatódnának. A lebonyolításra a kormány már elszámolási biztosokat jelölt ki, akiknek a vagyon eredetét, a szerződéseket és a folyamatban lévő kötelezettségeket is szét kell választaniuk.

Ez azért lehet összetett feladat, mert az alapítványok vagyonában ingatlanok, állami részvénycsomagok, támogatások és más szereplőktől érkező vagyonelemek is keveredhetnek. Görög szerint ahol nem kizárólag az állam volt a vagyonjuttató, ott a nem állami részt visszaadják annak, aki korábban bevitte az alapítványba. Az elv kizárja az általános vagyonelkobzást, de az egyes javaknál bizonyítani kell majd a tulajdon eredetét és az időközben bekövetkezett értékváltozást – különösen akkor, ha az alapítvány befektette vagy más eszközre cserélte az eredeti vagyont.

A kekvák átalakítása két külön ütemben történne meg

A felsőoktatási intézményt nem fenntartó alapítványok esetében a kormány 2026. augusztus 31-i határidővel számol. Az egyetemeket működtető kekváknál egy évvel hosszabb átmenetet terveznek, hogy az átszervezés ne zavarja meg a tanévkezdést, a bérek folyósítását, a kutatási programokat és a hallgatói ügyintézést. A 2027. augusztus 1-jei dátum egy teljes tanévnyi felkészülést biztosít, de közben rendezni kell az intézmények költségvetését, munkáltatói viszonyait, ingatlanhasználatát és fenntartói szerződéseit is. Az Állami Számvevőszék korábban mintegy 3000 milliárd forintra becsülte az alapítványi rendszerbe átadott közvagyon értékét. Az Orbán-kormány azzal indokolta a modellt, hogy stabilabb és rugalmasabb működést biztosít az intézményeknek, kritikusai viszont a közvagyon tartós kiszervezését és a politikai befolyás bebetonozását látták benne. Több kuratóriumba aktív vagy korábbi kormánytagok kerültek hosszú, esetenként határozatlan időre szóló pozícióval. A vagyon visszavétele ezért csak az egyik kérdés: az egyetemeken belüli döntési jogokat is újra kell osztani.

Az egyetemi szenátusok ismét dönthetnek a rektorokról

Görög Márta szerint a törvénycsomag visszaadja és megerősíti a szenátusok jogköreit, így a rektor kiválasztásában ismét meghatározó szerepet kapnának az egyetemi testületek. Törvény garantálná a hallgatói képviseletet, valamint azt, hogy az oktatói és egyetemi közösség részt vehessen a szenátus tagjainak megválasztásában. Ahol a jelenlegi összetétel vagy választási rendszer nem felel meg az új előírásoknak, új szenátust kell alakítani. A Contextus a Corvinus 150 oktatójának kekvamodellből való kilépést sürgető kezdeményezésében ugyanezt az autonómiavitát mutatta be közvetlen előzményként.

A kormány az illetékes államtitkár bevonásával már egyeztetést kezdett a rektorokkal, ami azért fontos, mert az állami fenntartás önmagában sem garantál akadémiai autonómiát. A szenátusok tényleges erejét a költségvetési jogkörök, a rektorválasztás szabályai és a fenntartó beavatkozási lehetőségei együtt határozzák meg. Az átalakítás uniós tétje is jelentős: a kabinet szerint a módosítások szükségesek ahhoz, hogy az érintett hallgatók és kutatók visszatérjenek az Erasmus+, illetve a Horizont Európa programokba – ehhez azonban az Európai Uniónak is elegendőnek kell találnia a garanciákat.

Az egyetemi alapítványok megszűnése előtt, már 2026-ban szigorodnának az átláthatósági, összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozati szabályok, a kuratóriumokat pedig újra kellene választani.

Az azonnali szigorítás azt szolgálhatja, hogy az átmeneti évben se maradjanak változatlanok a korábbi kuratóriumi viszonyok. A valódi próba azonban az elszámolási folyamat lesz: nyilvánosságra kerül-e alapítványonként, mely vagyontárgy tér vissza az államhoz, mit kapnak vissza más tulajdonosok, és milyen kötelezettségek maradnak az intézményeknél. A rektorokkal folytatott egyeztetések és az Európai Bizottság reakciója mutathatja meg, hogy a modellváltás egyszerre képes-e visszavenni a közvagyont, helyreállítani az autonómiát és megnyitni az uniós programokat.