A hivatal, amely nem volt hatóság, mégis ítéletet hirdetett
Először a nevet érdemes helyretenni. A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem Lánczi András, hanem a fia, Lánczi Tamás vezette. Az apa mégis hozzátartozik a történet szellemi előszobájához: 2015-ben ő mondta ki, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
A mondatban ott volt az Orbán-rendszer egyik legfontosabb nyelvi trükkje. Nem a vitatott gyakorlatot kell megváltoztatni, hanem át kell nevezni. Ami kívülről korrupció, az belülről nemzeti tőkésosztály építése. Ami másnak megfélemlítés, az szuverenitásvédelem. A címke lecserélésével az állam nemcsak ártatlanná, hanem egyenesen hazafias kötelességgé változtatja saját hatalmi eszközeit.
Ez önmagában nem teszi Lánczi Andrást felelőssé a fia által vezetett hivatal működéséért. A családi hasonlóság itt nem bizonyíték, hanem politikai nyelvrokonság. Lánczi András régi mondata és a Szuverenitásvédelmi Hivatal működése ugyanazt a módszert követte: ha egy fogalom kellemetlenné válik, nem a valóságot, hanem a szót kell lecserélni.
A hivatal 2024 februárjában kezdte meg működését. Vizsgálhatott civil szervezeteket, sajtótermékeket és magánszemélyeket, ha tevékenységükben külföldi érdekérvényesítés vagy befolyásszerzés gyanúját vélte felfedezni. A kategóriák kellően tágak voltak ahhoz, hogy szinte bárki beleférjen, aki pénzt, információt, támogatást vagy egyszerűen figyelmet kapott külföldről.
Kapcsolódó cikk
Közben a hivatal következetesen hangsúlyozta, hogy nem hatóság. Nem szabhatott ki hagyományos értelemben vett büntetést, nem rendelhetett el házkutatást, és nem folytathatott titkosszolgálati megfigyelést. Ez elsőre megnyugtatóan hangzik. Csak éppen eljárásaival szemben jogorvoslat sem állt rendelkezésre.
Kafka A perében Josef K. problémája sem egyszerűen az, hogy megvádolják. Az igazi csapda az, hogy nem talál olyan pontot, ahol az eljárást kívülről meg lehetne vizsgálni.
A rendszer minden kérdésre a saját létezésével válaszol: ha vizsgálják, annak nyilván oka van; ha tiltakozik, azzal csak még gyanúsabb lesz.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal ennek a logikának készített állami fejlécet. Nem kellett jogerős ítéletet hoznia. Elég volt kiküldenie a levelet, elindítania a vizsgálatot, megjelentetnie a jelentést, majd átadnia a megállapításokat a kormányzati médiának. A hivatalos bélyegző elvégezte azt, amire a jog nem adott felhatalmazást: célpontot jelölt ki.
A jelentés tény volt, amíg bíróságra nem kellett vinni
A hivatal különösen az Átlátszó elleni vizsgálatával mutatta meg, mire tervezték. A tényfeltáró szerkesztőséget külföldi befolyásszerző hálózat részeként, dezinformációt terjesztő és hírszerzési tevékenységet végző szervezetként mutatták be. Ezek nem kávéházi jelzők voltak, hanem egy állami szerv nyilvánosan terjesztett megállapításai.
Kapcsolódó cikk
Lánczi Tamás: Brüsszel rendelte meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal eltörlését
Amikor azonban az Átlátszó bírósághoz fordult, a nagy állami bizonyosság hirtelen szerény véleménnyé változott. A hivatal jogi képviselői szerint nem feltétlenül tényállításokat tettek, hanem ténybeli alapokon nyugvó következtetéseket és értékeléseket fogalmaztak meg. Lánczi pedig állítólag nem jogi értelemben használta a „tény” szót.
Ez már Kafka irodájában is erős ügyfélfogadási napnak számított volna. Az intézmény azért kapott milliárdokat, hogy tényeket állapítson meg, majd amikor felelősséget kellett volna vállalnia értük, kiderült, hogy csak közpénzből véleményezett. Mintha az ügyészség a vádirat végén jelezné: egyébként ez csak amolyan gondolatébresztő.
A Fővárosi Törvényszék első fokon kimondta, hogy a hivatal valótlanságokat terjesztett az Átlátszóról, és megsértette a szerkesztőség jó hírnevét. Az ítélet szerint egy állami szerv sem használhatja következmények nélkül a tekintélyét valótlan állítások terjesztésére.
Mindez évente 6,2 milliárd forintba került. A hivatalban 2025-ben 120 ember dolgozott, Lánczi Tamás havi bruttó 5,4 millió forintot keresett. A szervezet kommunikációjára is százmilliók jutottak, vagyis nemcsak előállították a politikailag hasznos gyanút, hanem közpénzből gondoskodtak a terjesztéséről is.
A 2026-os megszüntető törvény ehhez képest szokatlanul egyenes mondatokat tartalmaz.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal tényleges közfeladatot nem lát el, létrehozása pusztán politikai szándékot és érdeket szolgált
rögzíti a 2026. évi XXIV. törvény.
Ez lényegében az állam halotti bizonyítványa saját korábbi intézményéről. Nem azt mondja, hogy a hivatal rosszul teljesítette a feladatát. Azt mondja, hogy nem volt valódi közfeladata. Nem megjavítani kellett, hanem megszüntetni.
A megszűnés bizonyította be, hogy mindig is politikai termék volt
Lánczi Tamás természetesen nem fogadta el, hogy egy politikai célra létrehozott intézményt politikai döntéssel felszámoltak. Szerinte Brüsszel rendelte meg a hivatal megszüntetését, mert az útjában állt azoknak, akik fel akarják számolni Magyarország önrendelkezését.
Kapcsolódó cikk
Elkezdődött a múlt leszámolása: Retteghetnek a rendszerváltás előtti ügynökök?
Ez a Szuverenitásvédelmi Hivatal gondolkodásának tökéletes záróköve. Ha bírálták, az bizonyította, hogy veszélyes az idegen érdekekre. Ha pert veszített, az a támadások erejét mutatta. Ha megszüntették, azt nyilván Brüsszel rendelte meg. Olyan elmélet volt ez, amelyet semmilyen tény nem cáfolhatott, mert minden cáfolat újabb bizonyítékként épült bele.
A választás után Lánczi még azt állította, hogy a hivatal felszámolható, de az általa feltárt folyamatok nem tűnnek el. Ebben egyetlen részben igaza van. Külföldi államok, vállalatok és érdekcsoportok valóban próbálhatják befolyásolni egy ország politikáját. Erre léteznek nemzetbiztonsági szervek, kampányfinanszírozási szabályok, pénzügyi ellenőrzések, bíróságok és átlátható parlamenti eljárások.
A valódi szuverenitásvédelem bizonyítékot keres, jogot alkalmaz és lehetőséget ad a védekezésre. Lánczi hivatala ehelyett politikai gyanút gyártott, majd a hivatalos állami tekintélyt ráhelyezte azokra, akiket a hatalom már korábban is ellenfélként kezelt.
Nem betöltött egy hiányzó helyet a demokratikus intézményrendszerben, hanem elfoglalt egy olyat, amelynek nem lett volna szabad léteznie.
Ezért szerencse, hogy politikai termék volt. Nem maradt utána ellátatlan közfeladat, összeomló biztonsági rendszer vagy védtelen ország. Csak üres irodák, lezárt eljárások és egy évi 6,2 milliárdos költségvetési sor maradt, amelyet többé nem kell finanszírozni.
A rendszerváltás nem kizárólag választási eredmény, új miniszterelnök és lecserélt címer a sajtótájékoztató hátterében. Néha annyi, hogy egy újságírónak többé nem kell állami levélre válaszolnia azért, mert külföldi támogatásból is dolgozik. Egy civil szervezetnek nem kell bizonyítania, hogy nem idegen ügynök. Egy állami hivatal pedig nem nevezheti ténynek a politikai véleményét, majd véleménynek a bíróság előtt a tényét.
Kapcsolódó cikk
Lánczi Tamás elárulta, hol hibázott a Fidesz: "Jobban kellett volna ütni a propagandasajtót"
Nem biztos, hogy a 2026-os választás minden ígéretében rendszerváltást hozott. Az azonban már önmagában megérte, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnt. Kafka perében Josef K. nem találta meg azt az ajtót, amelyen kiléphetett volna az eljárásból. Magyarország most legalább egy ilyen ajtót kinyitott – majd szerencsére leszerelte mögüle az egész hivatalt.