Lovász László egy átfogó interjúban idézte fel azokat a feszült politikai pillanatokat, amikor a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökeként szembesülnie kellett a korábbi kormányzat tudományt korlátozó törekvéseivel. Vajon a világszerte elismert matematikus által felvázolt háttéralkuk és nyomásgyakorlások feltárása elegendő lesz ahhoz, hogy a hazai tudományos élet végre visszanyerje a politikai beavatkozások előtti függetlenségét?
A Válasz Online felületén megjelent beszélgetésben a volt elnök nyíltan támogatta azt az elképzelést, miszerint a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) jelenlegi vezetésének távoznia kellene a pozíciójából. Az intézményrendszer visszakerülése az Akadémia égisze alá komoly elégtételt jelentene számára azok után a viharos évek után, amikor az államhatalom erőszakkal választotta le a kutatóhálózatot az anyaintézményről. Megtörténhet-e a közeljövőben az a strukturális visszarendeződés, amely képes helyreállítani a hazai kutatói szféra megtépázott autonómiáját?
Az elemzés rámutat arra, hogy az Akadémia elleni kormányzati offenzíva nem a kutatóhálózat leválasztásával, hanem egy sokkal szimbolikusabb ideológiai küzdelemmel, a Közép-európai Egyetem (CEU) elleni hadjárattal vette kezdetét. A tudós felidézte, hogy az intézménynek a legmagasabb szintű nyomásgyakorlás ellenére is kötelessége volt kiállni a nemzetközi hírű egyetem mellett, még akkor is, ha ezzel magukra vonták a politikai elit haragját. Meddig tartható fenn egy tudományos testület szakmai integritása egy olyan környezetben, ahol a hatalom az ellenvéleményt automatikusan politikai hadüzenetként értelmezi?
Lovász László a miniszterelnöki üzenetről és a CEU ügyéről
A visszaemlékezés egyik legélesebb pontja az a 2017-es találkozó volt, amikor Balog Zoltán egyenesen Orbán Viktor üzenetével érkezett az MTA elnökéhez, világossá téve az államháztartási és politikai háború irányvonalát. A kormányzati narratíva egyértelműsítette, hogy a CEU-t megregulázzák vagy külföldre kényszerítik, ami azonnali állásfoglalásra kényszerítette a magyar tudományos élet legfelsőbb vezetését. Hogyan lehetett volna elkerülni az Akadémia meghurcolását egy olyan szituációban, ahol a hallgatás legalább akkora erkölcsi kárt okozott volna, mint a nyílt kiállás?
Az áprilisi kormányváltás egy új korszak reményét hozta el a tudományos élet szereplői számára, lezárva az intézmények és a kutatók elleni sorozatos, ideológiai alapú támadásokat. A kutatóhálózat visszaintegrálásának lehetősége önmagában azonban nem oldja meg azokat a mélyen gyökerező strukturális és finanszírozási válságokat, amelyek jelenleg is gúzsba kötik a magyar egyetemeket. Elegendő lesz-e a puszta intézményi átszervezés ahhoz, hogy a botrányosan alulfinanszírozott felsőoktatás végre elinduljon a nemzetközi felzárkózás útján?
A magyar tudomány legégetőbb problémái és a nemzetközi elszigetelődés
A hazai kutatói szféra egyik legkritikusabb problémája a folyamatos agyelszívás, hiszen a tehetséges magyar szakemberek tömegesen hagyják el az országot a jobb külföldi munkakörülmények reményében. A folyamat ráadásul teljesen egyoldalú, mivel a magyar intézmények képtelenek vonzó alternatívát kínálni a nyugat-európai, amerikai vagy ázsiai vezető tudósok számára. Milyen átfogó gazdasági és tudománypolitikai stratégiára lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország ne csak kibocsájtója, hanem célállomása is legyen a globális tudományos elitnek?
Kapcsolódó cikk
„Nincs okunk a szégyenkezésre” – Lovász László, az MTA elnöke nyílt levelet írt az Akadémia kutatóinak
„Az Akadémiát ért vádakkal szemben egy nagyon jó állapotban lévő, átláthatóan működő, az adófizetők évi 20 milliárd forintját felelősen elköltő kutatóhálózatot adunk át”, mondta Lovász.
Ebben a vészterhes környezetben a volt elnök kifejezetten támogatandónak nevezte a Krausz Ferenc nevéhez kötődő Élvonal kezdeményezést, amely célzottan próbál külföldi kiválóságokat hazánkba csábítani. Az új tudásközpontok létrehozása és az ország bekapcsolása a világ tudományos vérkeringésébe olyan eszközrendszert igényel, amely független a mindenkori pártpolitikai csatározásoktól. Képes lesz-e a magyar államapparátus hosszú távon garantálni azt a kiszámítható és szabad kutatói közeget, amely elengedhetetlen egy ilyen nemzetközi szintű program sikeréhez?
Az interjú során a lap újságírója azt a kérdést is feltette az Abel-díjas, a Wolf-díjat, az Erasmus-érmet és a Helmholtz-érmet is birtokló matematikusnak, hogy köztiszteletben álló tudósként elvállalná-e a köztársasági elnöki pozíciót egy esetleges felkérés esetén.
A magyar tudományos élet jövője és az intézményrendszer autonómiájának helyreállítása a következő időszak legfontosabb szakpolitikai kihívásai közé tartozik. A volt MTA-elnök őszinte helyzetértékelése és a múltbéli politikai nyomásgyakorlások feltárása egyértelművé teszi, hogy a hazai kutatói elit bizalmának visszaszerzéséhez a transzparens és független működési feltételek maradéktalan biztosítására van szükség. A nemzetközi elismertségű kutatók tapasztalatai és a közelmúltban tapasztalt politikai fordulatok együttesen határozhatják meg a magyar tudomány új fejlődési irányvonalát.
Kapcsolódó cikk
Orbán Viktor 6 év alatt egyszer sem fogadta az MTA elnökét, többet költött propagandára is – Magyar Péter elment az MTA közgyűlésére, és elmondta, mit fog csinálni másképp
Magyar Péter az MTA 200. közgyűlésén ígéretet tett a kutatóhálózat visszaadására, a tudományos bérek emelésére és a GDP 2 százalékos K+F-ráfordításra – és előre jelezte, hogy az MTA elnöke, Freund Tamás a rokona, miután a sógorát igazságügyi miniszterré jelölte.
