A parlament által elfogadott új gyermekvédelmi törvénycsomag körül kialakult éles vita közepette Magyar Péter Brüsszelből, az Európai Tanács ülése elől intézett kemény hangvételű videóüzenetet a nyilvánossághoz. A miniszterelnök nyilatkozatában „cselédpropagandának” nevezte az ellenzékbe szorult Fideszhez köthető médiumokat, külön kitérve a Hír TV és az Origo beszámolóira, amelyeket rémhírterjesztéssel és a magyar gyermekek elárulásával vádolt meg, miközben a volt kormánypártok azzal érvelnek, hogy a Tisza jogszabálya valójában nemzetközi lobbiknak enged teret.

A brüsszeli szálloda harmadik emeletén azonban az államférfiúi düh éppen a fizika alaptörvényeibe ütközött.

Magyar Péter a hotelszoba kárpitozott foteljében ült felgyűrt ingujjal, miközben a közösségi médiás asszisztens egy összecsukható vasalódeszkát próbált beékelni az íróasztal és a minibár közé.

– Nem stabil – mondta a miniszterelnök, és a mutatóujjával megbökte a deszkát. – Látod, hogy inog? Ha elkezdek gesztikulálni, leesik a telefon.

– Két heti Le Monde-dal kiékeltem a bal lábát, elvileg tartja a vízszintet – felelte az asszisztens, miközben a padlón térdelve szigetelőszalaggal rögzítette a telefonos állványt. – Csak a mikrofontartót ne rántsd meg, mert az a szállodai cipőkanálhoz van gumizva.

– A cipőkanálhoz? – nézett rá mereven Magyar. – Kormányfő vagyok, te meg egy műanyag cipőkanállal akarod levezényelni a Hír TV elleni ellencsapást?

– A cipőkanál matt fekete, nem csillog be a lámpafényben – védekezett a munkatárs. – És különben is: a profi stúdió otthon maradt a Karmelitában, te viszont azt mondtad, hogy erre a genderes hazugságáradatra még az uniós vacsora előtt válaszolni kell.

– Azonnal kell válaszolni – bólintott komoran Magyar, miközben ellenőrizte a nyakkendőjét a tükörben. – Orbán Viktor kiírta, hogy a pedofilok érdekeit szolgáljuk. Ezt nem lehet hagyni holnap reggelig. Kezdjük elölről, vedd fel a telefont, és figyelj a fényre!

– Három, kettő, egy, élünk – suttogta az asszisztens, és a vasalódeszka mögé húzódott, miközben a mobil képernyőjén felvillant a piros felvételjelző, és a szálloda folyosójáról tompa, fémes csikorgás jelezte, hogy a takarítókocsi éppen megkezdte a délutáni műszakot.

Vasalódeszka mint súgógép

– Vége van annak a világnak, amiben állami pénzből lehetett megtéveszteni a honfitársainkat! – kezdte Magyar emelt hangon, szigorúan a lencsébe fúrva a tekintetét.

– Állj, vágás – szakította félbe azonnal az asszisztens.

– Mi az, hogy vágás? Most találtam el a hangsúlyt.

– A fejed fölött pont belelóg a képbe a fürdőköpeny akasztója – mutatott az asszisztens a képernyőre. – Úgy néz ki, mintha egy fehér glória nőne ki a tarkódból, vagy mintha a belga szaunából jelentkeznél be élőben.

– Akkor akaszd le a köpenyt! – mordult fel Magyar, miközben idegesen átlapozta a jegyzeteit. – Nem mehet ki úgy, hogy glóriám van, az Origo három perc alatt megírja, hogy szektás messiásként prédikálok a fürdőszobaajtóból.

– Levettem. De a vasalódeszka megint megbillent. Ha feljebb teszem a szöveget, hogy tudd olvasni a pontokat a kórházi csecsemőkről, akkor a telefon kamerája nem látja a szemedet.

– Fejből tudom a csecsemőket – rázta meg a fejét a miniszterelnök. – Százharminckilenc igen, ötvenegy nem. A Fidesz meg a Mi Hazánk nemmel szavazott a segítségre. Ezt bárki elmondja álmából is. Inkább a Hír TV-s mondatot tedd a tetejére, azt, hogy a cselédpropaganda szembeköpi a magyar gyerekeket.

– Rátettem egy post-itre – mondta az asszisztens, és egy sárga papírfecnit simított a mobil hátuljára, közvetlenül a vaku mellé. – Csak kérlek, ne csapkodd a levegőt, mert a huzat lefújja a cetlit a szőnyegre.

Magyar vett egy mély levegőt, megigazította a zakóját, majd újra felvette a szigorú arcélt, ám mielőtt a második mondatig juthatott volna, a zár kattant egyet, és a nehéz faajtó lassan résnyire nyílt.