Váratlan fordulatot vett az őszi parlamenti ülésszak vitája, miután Magyar Péter miniszterelnök kezdeményezte, hogy az országgyűlési képviselők munkavégzését kötelező alkohol- és drogteszthez kössék a plenáris ülések előtt. A felvetésre meglepő gyorsasággal reagált az ellenzéki Fidesz-frakció is: közölték, hogy támogatják a szigorú laboratóriumi ellenőrzések bevezetését, azzal a kifejezett feltétellel, hogy a vizsgálati protokoll kivétel nélkül a kormányfőre is vonatkozzon.

A kölcsönös politikai kihívás órák alatt adminisztratív valósággá vált a folyosókon. Az Országgyűlés Hivatala még aznap elrendelte egy független mintavételi pont felállítását a kupolaterem déli bejáratánál, ahol az ülésterembe lépés feltételeként hitelesített szondákat és gyorsteszteket helyeztek készenlétbe.

A laboratóriumi kordon mögött a házelnöki hivatal megbízott orvosi biztosa rendezgette a gumikesztyűket, amikor Magyar Péter egy mappával a kezében megállt az asztal előtt.

– Doktor úr, a minta tiszta, a protokoll európai, remélem, a műszer már készen áll a hitelesítésre – mondta Magyar Péter, miközben a steril műanyag pohárra pillantott.

– Miniszterelnök úr, a készülék svájci, de az ellenzéki frakcióvezető ragaszkodott hozzá, hogy a kalibrálást közösen ellenőrizzük – felelte az orvosi biztos a szemüvegét igazgatva.

– Máté már a mintavételi szabályzatot bújja? – kérdezte Magyar Péter félmosollyal.

– Nem a szabályzatot bújja – sóhajtott a biztos, miközben a folyosó felé intett. – Hanem a kezében hozza a büfé teljes délelőtti tételes számláját, és van egy olyan fiola a zsebében, amitől az egész déli szárnyban leállt a fűtés.

A tiszta vizelet lovagjai

Kocsis Máté határozott léptekkel érkezett a kordonhoz, zakóján enyhén ferdén állt a képviselői kitűző, hóna alatt egy vaskos, sárga dossziét szorongatott.

– Jó napot kívánok, elnök úr – bólintott hűvösen Kocsis Máté. – Látom, a díszlet már áll. Csak nehogy kiderüljön, hogy a nagy megtisztulás végén a Tisza-frakció fele nem mehet be a költségvetési szavazásra.

– Máté, nálunk a vízfogyasztás és a tiszta lelkiismeret az alapértelmezett – vágott vissza Magyar Péter. – Ti viszont tizenhat éve nem fújtatok semmilyen műszerbe a Házban, úgyhogy teljesen megértem a lámpalázat.

– Nincs itt semmi lámpaláz, Péter. Csupán arról van szó, hogy a frakciónk ragaszkodik az egyenlő mércéhez. Nemcsak drog, hanem alkohol is. Nulla tolerancia, ahogy a törvényben áll.

– Rendkívül helyes – intett az orvosi biztosnak Magyar Péter. – Akkor kezdjük veled. Fújj bele bátran, mutass példát az ellenzéki padsornak.

– Én fújok, Péter, de előtte tisztázzuk a referenciapontokat – emelte fel az ujját Kocsis. – A biztos úr ugyanis az imént vett egy próbamintát az előtérben felejtett kávéscsészékből, és a svájci gép máris kiakadt.

Az orvosi biztos csendben kihúzott a pult alól egy műanyag tálcát, amelyen egy lepecsételt, enyhén gőzölgő fiola állt, címkéjén kézírással a következő felirat szerepelt: Folyosó 2., büfé melletti kisasztal.

– Ez mi a fene? – kérdezte Magyar Péter, kissé közelebb hajolva.

– Ez, elnök úr, jelen pillanatban 1,4 ezrelékes véralkoholszintnek felel meg, tisztán gőzből kimutatva – mondta a biztos síri hangon. – És ami ennél sokkal kínosabb: Ilonka néni épp most tolja át a friss tálcát a képviselői bejáraton.