Matolcsy György a Csillagban: miért nem hajlandó elárulni a volt elnök, hol bujkál Matolcsy Ádám?

A cetli és a leltár végső egyenlege

A vasajtó kémlelőnyílása fémes csattanással csapódott le. Nem kormányfutár állt a túloldalon, és nem is a kegyelmi határozatot lobogtató ügyvéd, csupán a felügyelő unott szeme villant meg a résben, mielőtt egy szürke, pecsétes papírfecnit csúsztatott be a rácsok között.

– Sétaintézkedés elmarad. Csőtörés az udvaron. Villanyoltás huszonegykor – morogta be a smasszer, majd a kémlelőnyílás visszacsapódott, a nehéz léptek pedig lassan eltávolodtak a folyosó kövén.

A cetli a hideg linóleumra hullott, pontosan a felmosóvödör mellé. Bús Balázs lassan lehajolt érte, megnézte a ceruzával firkált szöveget, majd szótlanul a radiátor alá pöckölte.

– Ennyit a felmentő seregről – mondta Szivek, és visszahanyatlott a felső matracra, hátát a falnak vetve.

– Nem szabad feladni a strukturális reformokat – törte meg a csendet Matolcsy György, miközben lassan felállt a sámliról, és a száraz kenyér maradékára mutatott. – Ha ezt a fél karéjt most beolvasztjuk a teáskanna amortizációs alapjába, holnap reggelre stabilizálhatjuk a kalóriadeficitünket. Balázs, maga vezeti a jegyzőkönyvet.

– Nincs papírom, Gyuri – nézett rá fásultan Hankó. – És ceruzám sincs. A modellváltás adminisztratív fázisa lezárult.

– Akkor az emlékezetünkben képezzünk tőkét – mondta Matolcsy szelíden, majd leült az üres alsó ágy szélére, maga alá húzva a lábait. – Ádám mindenesetre biztonságban van. Tudom. Érzem a kozmikus egyensúlyból. Ha ma nem is, holnap biztosan küld egy jelzést.

– Persze – sóhajtott Jellinek, lehunyva a szemét. – Küld egy képeslapot a Bahamákról, a hátoldalán egy bankszámlaszámmal, amit véletlenül pont mi ketten írtunk alá a minisztériumban.

A zárkára rátelepedett a délutáni tompa szürkeség, csak a sarokban álló rozsdás csap ütemes, monoton csöpögése verte el a másodperceket. Matolcsy még egyszer a felmosóvödör felé intett, mintha a következő jegybanki kamatdöntést készítené elő, de senki sem válaszolt többé, csak a hideg huzat mozgatta meg a radiátorra terített, lassan száradó szürke zoknit.

A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.