1. A kettős feldolgozás csúszása: amikor az agy két párhuzamos csatornája kibillen a szinkronból
A kognitív pszichológia egyik legelfogadottabb modellje szerint az agyunk folyamatosan két párhuzamos útvonalon dolgozza fel a külvilágból érkező érzékszervi információkat. Az automatikus, tudatalatti rendszer rendkívüli sebességgel kategorizálja a látottakat és hallottakat, míg a tudatos, kontrollált elemző központ ennél valamivel lassabban építi fel a teljes képet. Normál működés esetén ez a két folyamat szinte tökéletes szinkronban zajlik, így a jelen pillanatot valós időben éljük meg, a régi emlékeinket pedig elkülönítjük a friss ingerektől.
Amikor azonban az idegrendszeri jelátvitelben egy apró, milliszekundumos csúszás keletkezik, a kettős feldolgozási rendszer kibillen az egyensúlyából. Ha az automatikus jelzést adó csatorna egy hajszállal hamarabb regisztrálja a beérkező ingert, mint ahogyan a tudatos feldolgozás lezajlana, az agy a friss benyomást már eltárolt emlékként kezeli. Az eredmény egy olyan élmény, amelyben a jelen pillanat képe megelőzi a saját megértését, és az emberben felébred a kísérteties meggyőződés, hogy mindezt már átélte.
Ez a milliszekundumos eltolódás különösen gyakran fordul elő akkor, ha valaki megosztott figyelmi helyzetben van. Amikor egy beszélgetés közben a szemünk sarkából felmérünk egy szobát anélkül, hogy tudatosan odafigyelnénk, a háttérben futó észlelés előkészíti a terepet. Amikor végül teljes figyelmünkkel a szobára nézünk, az agy már feldolgozott mintaként azonosítja azt, létrehozva a tökéletes déjà vu érzést. Az idegrendszer működése azonban egy másik, tisztán biológiai hátterű impulzusra is képes produkálni ugyanezt az illúziót. A halántéklebeny mélyén megbúvó memória-központok elektromos aktivitása egy egészen más típusú, mélyebben gyökerező folyamatra mutat rá.
