A szentestei koplalástól a luxuslakomáig

A keresztény egyházi rend szerint december 24-e évszázadokon át szigorú böjti napnak számított egészen az éjféli miséig, így tiltott volt a melegvérű húsok fogyasztása.

A hidegvérű élőlények ezzel szemben felmentést kaptak a tilalom alól, ezért a halak vallásilag elfogadott alternatívát kínáltak a hústalan napokra.

A szegényebb paraszti rétegek számára az előírás valódi önmegtartóztatást jelentett, amelyet száraz kenyérrel, bablevessel, aszalt gyümölcsökkel és egyszerű kásákkal tartottak be.

A vagyonosabb rétegek hamar megtalálták az egyházi szabály kiskapuját, és a böjti tilalmat fényűző, többfogásos hallakomákkal kerülték meg ahelyett, hogy koplaltak volna.

A huszadik század második felére a böjt vallási ereje fokozatosan elhalványult, a szentestei halétel pedig éppen az asztali jólét és bőség demonstrálásává alakult át.

Az egyik legfontosabb alapfogás valójában nem évszázados paraszti hagyományból fakadt, hanem a polgárosodás idején, mindössze egyetlen kiadott kötet nyomán terjedt el.