Rézi néni halpaprikása meghódítja az ünnepet (1871)
A ma hagyományosnak tekintett ünnepi halászlé valójában nem több száz éves népi misztérium, hanem a tizenkilencedik század végi polgárosodás gasztronómiai terméke.
A szabadtéri bográcsokban főzött fűszerpaprikás étel írásos receptje Rézi néni, vagyis Dóczy Józsefné 1871-ben Szegeden kiadott szakácskönyvében jelent meg először a nagyközönség számára.
A fogás alapelve az volt, hogy minden hozzávaló egyszerre került a bográcsba a friss édesvízi halszeletekkel és az apróra vágott hagymával.
Ez a munkaközi táplálkozást szolgáló egyszerű módszer a folyóparti szegény halászok mindennapi eledele volt a szabad ég alatt.
Néhány évtized alatt a folyóparti szegénykonyha egyszerű fogása a városi polgári karácsonyok megbecsült és kötelező nyitóételévé nemesedett.
A kemencében sült hagyományos zsíros fogásokat hamarosan egy ropogós, ecetes körettel párosított nagyvárosi módszer söpörte le a terítékről.
