A szent szimbólum átlényegülése pénzmágiává
A hal eredetileg a korai kereszténység legfontosabb titkos jelképe volt, amely a görög IKHTÜSZ betűszóra épült, jelentése Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.
A katakombák falára rajzolt ábra a megkeresztelt hívők közösségét és a spirituális elköteleződést jelenítette meg az üldöztetések évszázadaiban.
A magyar népi hagyományban a szent szimbólum vallási mélysége idővel háttérbe szorult a közvetlen mindennapi vágyak mellett.
A haltestet borító apró, ezüstösen csillogó pikkelyeket a népi hiedelemvilág a pénzérmékkel azonosította, így a halfogyasztás közvetlen gazdagságvarázsló rítussá formálódott.
A vacsora után félretett halpikkelyeket sokan a pénztárcájukba rejtették abban a hitben, hogy az elkövetkező esztendőben anyagi bőséget hoznak a házhoz.
A fagyos adventi hetekben megtelt kamrák roskadozó polcai olyan kínzó kísértést jelentettek a családoknak, amellyel nehéz volt dacolni éjfélig.
