A folyószabályozások utáni mesterséges pontykultúra (1900)
A tizenkilencedik századi nagyszabású folyószabályozások drasztikusan lecsökkentették a természetes ártereket és a vadon élő folyami faunát a Kárpát-medencében.
A korábban bőségesen rendelkezésre álló vadvízi zsákmány kiesése arra kényszerítette a magyar gazdaságot, hogy mesterséges tógazdaságokat építsen ki 1900 körül.
A kialakított haltenyészetekben a gyorsan gyarapodó, zsírosabb húsú ponty nemesítése és tömeges nevelése vált az agrárium központi feladatává.
A természetes vizek változatos halállományát így fokozatosan felváltották a mesterségesen táplált, ellenőrzött körülmények között nevelt tavi halak a piacokon.
Ez a gazdasági váltás alapozta meg azt a sajátos magyar ízlést, amely a karácsonyi asztalon mindmáig elsősorban a zsírosabb pontyhoz ragaszkodik.
Bár egyetlen hivatalos egyházi rendelet végleg eltörölte a december végi kényszert, a megszokott vacsora mégis túljárt a vatikáni reformok eszén.
