Pasteur és Lister áttörése: a baktériumelmélet végső diadalma
Az 1860-as és 1880-as évek között Louis Pasteur francia mikrobiológus kutatásai gyökeresen átalakították a betegségekről alkotott képet. Pasteur bebizonyította, hogy a fermentációt és a rothadást mikroszkopikus méretű élőlények, baktériumok okozzák, amelyek a levegőben és a felületeken terjednek. Ez a felismerés végre megadta azt a természettudományos alapzatot, amellyel Semmelweis Ignác még nem rendelkezett: a láthatatlan kórokozók létezése elméletben és gyakorlatban is igazolttá vált.
A skót sebész, Joseph Lister Pasteur eredményeire építve fejlesztette ki a karbolsavas fertőtlenítést és az antiszeptikus műtéti eljárásokat. Robert Koch későbbi bakteriológiai munkásságával a kórokozó-elmélet végérvényesen győzedelmeskedett a miazma-elmélet felett. Az orvosi közösség kénytelen volt belátni, hogy a kéz- és műszerfertőtlenítés az életmentés legalapvetőbb feltétele.
Semmelweis tragikus sorsa és utólagos elismerése a tudománytörténet egyik legintőbb példájává vált. Felfedezése nemcsak szülésznők és anyák ezreinek életét mentette meg, hanem alapjaiban formálta át a kórházi higiéniát, felhívva a figyelmet arra, hogy a dogmákhoz való ragaszkodás milyen beláthatatlan következményekkel járhat.
