Az orvosi elit gőgje és a meg nem értett zseni egyéni tragédiája
A klórmeszes eljárás elfogadottsága előtt óriási lélektani és elvi akadály tornyosult. Ha a bécsi professzorok és vezető orvosok elismerték volna Semmelweis teóriáját, azzal egyúttal be kellett volna vallaniuk, hogy korábban saját maguk okozták pácienseik százainak halálát. A XIX. századi elit úgy vélte, egy úriember keze nem lehet piszkos, a fertőzések okozóiként elkövetett hibák felvetése pedig súlyos sértésként hatott a szakmai tekintélyükre.
A tudományos ellenállás másik fő oka az volt, hogy Semmelweis korában még nem létezett igazolt baktériumelmélet. Mivel mikroszkópos bizonyítékkal nem tudta bemutatni a kórokozókat, csupán homályos elbomlott állati-szerves anyagokról beszélt, a megfigyelései tisztán statisztikai alapon maradtak. A bécsi orvosi kar nem hosszabbította meg szerződését, így visszatért Budapestre, ahol a Rókus Kórházban is sikeresen szorította le a gyermekágyi lázat. Megnemértettsége és a folyamatos szakmai harcok felőrölték mentális egészségét, fő műve, A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése 1861-es megjelenése után nem sokkal elmegyógyintézetbe került, ahol tisztázatlan körülmények között elhunyt.
Az orvostudomány vezetése még évekig ragaszkodott a megszokott rutinokhoz, miközben a kórházakban továbbra is tombolt a fertőzés. A végleges fordulatot végül nem a statisztikai kimutatások, hanem egy teljesen új természettudományos paradigma hozta meg. A mikroszkópok fejlődése és a mikrobiológia megszületése kellett ahhoz, hogy a világ végre megértse a magyar orvos igazát.
