3. Autógumi-mintázat a kézen: jobb tapadás a nedves tárgyakon
Mark Changizi és munkatársai a Brain, Behavior and Evolution című szakfolyóiratban publikálták a hipotézist, amely szerint az ujjbegyeken kialakuló ráncok a modern gépjárművek gumiabroncsainak vízelvezető mintázatához hasonlóan működnek. A barázdák nem szabálytalanul futnak, hanem a domború ujjbegy közepétől lefelé és kifelé ágaznak el, egybefüggő csatornahálózatot képezve.
Amikor megragadunk egy nedves tárgyat, a nyomás hatására a víz azonnal kipréselődik a bőr és a felület közül ezeken a csatornákon keresztül. A vízréteg eltávolítása megszünteti a síkos akvaplaning-jelenséget, így a bőr közvetlenül és nagyobb felületen tud érintkezni a megfogott tárggyal, jelentősen növelve a súrlódást.
A Newcastle-i Egyetem kutatói Tom Smulders vezetésével kísérletileg is igazolták az elméletet: a ráncos ujjú résztvevők lényegesen gyorsabban tudtak nedves üveggolyókat és horgászsúlyokat átpakolni, mint a száraz ujjúak. Érdekes módon a száraz tárgyak mozgatási sebességénél semmilyen különbséget nem tapasztaltak, ami azt bizonyítja, hogy az alkalmazkodás kifejezetten a vizes környezetre optimalizálódott. Bár a ráncosodás ősi evolúciós örökségként a víz alatti gyűjtögetést segítette, a modern orvostudomány ma már egészen más területen, diagnosztikai eszközként vizsgálja a reakció jelenlétét vagy hiányát.
