4. Újszerűség és memóriahorgonyok: hogyan nyújtható meg a belső időérzékelés?
Jóllehet az idegpályák biológiai öregedése kivédhetetlen folyamat, az időérzékelés pszichológiai komponensei felett jelentős ellenőrzéssel rendelkezünk. Kognitív kutatások igazolják, hogy az újszerű tapasztalatok és az aktív figyelem képesek újra lassítani a szubjektív idő múlását. Amikor új készségeket tanulunk, ismeretlen helyekre utazunk vagy szokatlan kihívásokkal szembesülünk, az agy kénytelen visszatérni a részletes információfeldolgozáshoz.
Az új élmények hatására megnő az emlékezetbe kerülő eseményhatárok száma, ami megszakítja a rutin által keltett folyamatos időáramlást. Az olyan tudatos jelenléti gyakorlatok, mint a mindfulness vagy a megszokott napi útvonalak és szertartások szándékos megváltoztatása, bőségesebb emlékhálót eredményeznek. Ezért érezzük úgy egy változatos utazás során, hogy egyetlen hétvége alatt egy egész hónapnyi élmény ért minket.
Az idő felgyorsulása tehát nem egy elkerülhetetlen végzet, hanem részben az életmódunk és a figyelmi szokásaink következménye. Ha felnőttként is törekszünk a folyamatos tanulásra, az új ingerek befogadására és a megszokások felborítására, az évtizedek nem elsuhanó pillanatoknak, hanem gazdag és kiterjedt korszakoknak fognak tűnni.
