3. A rutin csapdája: miért tömöríti egyetlen elmosódott emlékké az agy az ismétlődő napokat?
Az időérzékelés alakulásában a biológiai tényezők mellett a memória működési sajátosságai is meghatározó szerepet játszanak. Az emberi agy rendkívül energiatakarékos szerv: ha egy ingeregyüttes vagy cselekvéssorozat ismerőssé válik, nem pazarol kapacitást annak részletes rögzítésére. Gyermekkorban szinte minden tapasztalat új, ezért a memória sűrűn elhelyezett emlékhorgonyokat hoz létre a mindennapi események körül.
Felnőttkorban ezzel szemben a munkanapok, az útvonalak, a napi teendők és a megszokott környezet döntően ismétlődő mintázatokat követnek. Amikor az agy folyamatosan hasonló információkat kap, az ismétlődő napokat egyetlen tömörített memóriacsomaggá vonja össze. Így egy több hónapos, rutinból leélt időszak utólag úgy tűnhet fel, mintha csupán néhány nap alatt pörgött volna le.
A kísérleti pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az eltelt idő visszamenőleges megítélése közvetlenül függ a memóriában tárolt egyedi események számától. Ha az év során kevés kiemelkedő vagy szokatlan élmény ért minket, a memória elszegényedik, és az év visszatekintve drámai módon megrövidül. A rutin tehát úgy működik, mint egy láthatatlan időgyorsító a felnőtt mindennapokban. A rutin által elmosott emlékezet ellen azonban léteznek olyan kognitív módszerek, amelyekkel felnőttkorban is érdemben befolyásolható a szubjektív időmúlás.
