2. Lassuló idegsejtek és ritkább belső képek: Adrian Bejan fizikai magyarázata
A Duke Egyetem gépészmérnök-professzora, Adrian Bejan a fizika törvényszerűségei alapján keresett választ arra, miért érezzük gyorsabbnak az időt idősödve. Bejan elmélete szerint a szubjektív idő nem az óramutatók mozgását követi, hanem a belső mentális képek sorozatán alapul. Gyerekkorban az idegrendszer még fiatal, az idegpályák rövidebbek és a jelek akadálytalanul, nagy sebességgel haladnak át a neuronhálózaton.
Az életkor előrehaladtával azonban a biológiai struktúrák összetettebbé válnak, a jeleknek hosszabb utat kell megtenniük, és az idegsejtek elektromos ellenállása is növekszik. Emiatt az idősödő agy egységnyi valós idő alatt kevesebb új vizuális képet képes rögzíteni és feldolgozni. Olyan ez, mint egy lassított felvételt készítő kamera: a gyermekkor másodpercenként rengeteg kockát rögzít, míg a felnőttkor jóval kevesebbet.
Amikor utólag visszagondolunk egy napra vagy egy évre, az agy a rögzített mentális képek száma alapján becsüli meg az eltelt időt. Ha egy nap alatt kevesebb belső kép jött létre, az visszamenőleg sokkal rövidebbnek tűnik. A fizikai lassulás miatt a külvilág eseményei mintha felgyorsulnának körülöttünk, pedig valójában a saját belső adatfeldolgozási tempónk változott meg. A lassuló ingerfeldolgozás mellett a mindennapok ismétlődő mintázatai és a memóriaműködés sajátosságai is drámai módon megrövidítik az eltelt időt.
