A felelősség áthárítása és a modern archívumok leleplezései

Eredményei magyarázataként Milgram megalkotta a cselekvői állapot fogalmát. Elmélete szerint, amikor egy egyén elfogadja egy tekintélyszemély legitimációját, átlép egy olyan mentális állapotba, amelyben már nem saját erkölcsi döntéseiért felelős egyénként tekint magára, hanem csupán a felettese akaratát végrehajtó eszközként vagy ágensként. Ebben a struktúrában a személyes felelősségérzet megszűnik, és átadja helyét az intézményi hűségnek.

A 2010-es évektől kezdve azonban több tudománytörténész és pszichológus alaposan átvizsgálta a Yale Egyetem archívumában őrzött eredeti jegyzőkönyveket és hangfelvételeket. A kutatások feltárták, hogy Milgram több esetben eltért a szigorú kísérleti protokolltól: a kísérletvezetők nem négyszer, hanem néha tucatnyi alkalommal erőszakolták rá az alanyokra a folytatást, szembemenve a tudományos módszertan alapelveivel.

A dokumentumokból az is kiderült, hogy sok résztvevő utólagos beszámolója szerint átlátott a szituáció mesterkéltségén, és sejtette, hogy a tanuló nem szenved valódi sérüléseket. Ennek ellenére a Milgram-kísérlet rávilágított arra a mélyen gyökerező emberi hajlamra, hogy a konformizmus és a tekintély nyomása alatt mennyire könnyen feladhatjuk egyéni erkölcsi iránytűnket.