Sokkoló számszerűség: a résztvevők kétharmada nem állt meg
A Milgram-kísérlet legelső és legismertebb változatában a negyven résztvevőből huszonöt ember, azaz a kísérleti alanyok 65 százaléka haladt végig a teljes skálán, és adta le a maximális, 450 voltos áramütést. Egyetlen résztvevő sem hagyta abba a kísérletet 300 voltos szint előtt, annak ellenére, hogy a szomszéd szobából érkező kétségbeesett kiáltások és dörömbölések egyértelműen súlyos szenvedést jeleztek.
Milgram a következő években tizenkilenc különböző variációban ismételte meg a vizsgálatot, hogy feltérképezze az engedelmességet befolyásoló szituációs tényezőket. Amikor a kísérletvezető nem személyesen, hanem telefonon adta az utasításokat, az engedelmességi arány 21 százalékra esett vissza, míg ha a tanárnak fizikai kapcsolatba kellett lépnie a tanulóval – például rá kellett szorítania a kezét a fémlemezre –, a teljes engedelmesség 30 százalékra csökkent.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a tekintély fizikai közelsége, a helyszín intézményi tekintélye és a társak jelenléte mind döntően befolyásolják az egyéni döntéshozatalt. Ha a vizsgálatot nem a rangos Yale Egyetemen, hanem egy lepukkant irodaépületben végezték el, az engedelmesség aránya érdemben, 47 százalékra csökkent, de még így is meglepően magas maradt. Az eredmények magyarázatára Milgram kidolgozta a cselekvői állapot elméletét, ám az évtizedekkel később előkerült levéltári iratok és hangfelvételek egészen új megvilágításba helyezték a kísérlet lefolyását.
