Amikor a sikolyok ellenére is kattant a kapcsoló
Ahogy a feszültség fokozatosan emelkedett, a beépített színész előre meghatározott forgatókönyv szerint reagált a feltételezett büntetésekre. 75 voltnál panaszos morgás, 120 voltnál hangos fájdalomkiáltás, 150 voltnál pedig erélyes követelés hallatszott, hogy engedjék ki a kísérletből szívproblémáira hivatkozva. 300 voltnál a tanuló már sikoltozott és megtagadta a válaszadást, 330 volt felett pedig teljesen elhallgatott.
A gyanútlan alanyokban a feszültség gyorsan elviselhetetlenné vált: izzadtak, remegtek, dadogtak, és sokan megpróbálták abbahagyni a kísérletet. Ekkor lépett közbe a szürke köpenyt viselő kísérletvezető, aki nyugodt, de ellentmondást nem tűrő hangon négy egymást követő standard utasítást alkalmazott, amennyiben az alany habozott: a folytatás kérésétől egészen a teljes felelősségvállalásig.
Ha a résztvevő megkérdezte, hogy ki vállalja a felelősséget a tanuló esetleges sérüléseiért, a kísérletvezető határozottan kijelentette, hogy a teljes felelősség a laboratóriumot és őt terheli. Ez a mondat döntő fordulópontot jelentett a legtöbb alany belső vívódásában, hiszen felmentést adott saját erkölcsi aggályaik alól. A kísérlet előtt megkérdezett pszichiáterek és szakértők úgy vélték, csupán a népesség egy-két százaléka menne el a végsőkig, ám a tényleges adatok teljesen sokkolták a tudományos közösséget.
