A zseniálisan felépített álcázás és a kamu áramütések
A kísérletre újsághirdetés útján toboroztak teljesen átlagos, különféle végzettségű és foglalkozású férfiakat, akiknek óránként négydolláros tiszteletdíjat ajánlottak fel. A laboratóriumba érkezve a gyanútlan alanyoknak azt mondták, hogy a büntetés memóriára és tanulásra gyakorolt hatását vizsgálják, majd egy sorsolás során határozták meg, ki lesz a tanár és ki a tanuló. A sorsolás természetesen csupán trükk volt: a valódi résztvevő mindig a tanár szerepét kapta, míg a tanulót egy beavatott színész alakította. További kapcsolódó háttéranyagok a Miért? rovatban olvashatók.
A tanulót egy külön szobában székhez kötözték, karjára elektródákat erősítettek, míg a tanár egy másik helyiségben ült egy nagyméretű, tekintélyt parancsoló áramütés-generátor előtt. A műszerfalon 15 volttól 450 voltig terjedő skála sorakozott, 15 voltos fokozatonként emelkedve, a feliratok pedig a csekély áramütéstől a veszélyes fokozaton át egészen az XXX jelzésig terjedtek.
A valóságban a gép semmilyen áramütést nem adott ki, csupán valósághű hang- és fényhatásokkal működött, ám a tanárnak erről sejtelme sem lehetett. Az alany feladata az volt, hogy szópárokat kérdezzen fel a tanulótól, és minden egyes hibás válasz esetén eggyel magasabb feszültségű áramütést adjon le a berendezés segítségével. Amikor a tévedések száma növekedni kezdett, és a szomszéd szobából megrendítő kiáltások hallatszottak, a résztvevők többsége habozni kezdett, de a kísérletvezető határozott fellépése váratlan reakciót váltott ki.
