Online zaklatás a sajtó berkein belül
„A veszély valós és egyre durvul a helyzet világszerte, főleg az újságírónők számára, még akkor is, ha a trollok nem mennek utánunk személyesen” – zárta kolléganői zaklatásáról szóló cikkét a saját és mások tapasztalataiból levont tanulsággal a The Washington Post újságírója.
Anyagában számos olyan konkrét példát felsorol, amelyben neves lapoknál dolgozó kolléganőit szidta, gúnyolta, fenyegette meg szexuálisan, erőszakos cselekedettel vagy halálosan trollok hada a közösségi médiában. Az online zaklatás során volt, amikor közzétették, hol lakik a riporternő. Rászálltak családtagjaikra is, olyan szinten, hogy az adott újságírónő testvérei ellen munkahelyükön tettek mondvacsinált panaszt.
Beismerte Peter Madsen feltaláló, hogy ő gyilkolta meg Kim Wall újságírót
“Csak egy bűnös van, és én vagyok” – tette hozzá a börtönbüntetését töltő Madsen, aki telefonon válaszolt a neki feltett kérdésekre.
Kapcsolódó cikk
Egy esetben a Fox News hírhedt műsorvezetője, Tucker Carlson két estén át lejáratókampányt folytatott egy újságírónő ellen, mintegy tálcán kínálta fel a többmilliós közönsége között lapuló trollhadseregnek az új ősellenséget.
Egészen felfoghatatlan, hogy meddig képesek elmenni a zaklatásokkal. Akit kipécéztek maguknak, az nem menekül
– írta a megtámadott újságírónő.
Az indíték teljesen mellékes. Elég, ha egy népszerű és szókimondó újságírónő védelmébe veszi egy kollégáját a Twitteren, ami miatt rászállnak a nacionalista trollok, és máris ő kerül a fókuszba. De a Capitolium épületéből történő hétköznapi bejelentkezés is kiválthatja haragjukat. Az internet sötét zugaiból előbújva aztán halálos és erőszakos fenyegetésekkel bombázzák az újságírókat. Az online zaklatás széles körben jelen van, és tönkreteszi az újságírónők életét és karrierjét. Az állandó rettegés aztán olyan szintű pánikrohamhoz vezethet, hogy már dolgozni sem lesz képes az illető.
A cél a nők elhallgattatása a nyilvánosságban
A jelenség leginkább a 2013-ban Gamer Gate-ként elhíresült összecsapásra vezethető vissza, amikor nőgyűlölő trollok hada kelt ki a női gamerek és újságírók ellen. Caitlin Dewey, a The Washington Post újságírója szerint ez a harc a láthatóságért, a médiatérért és a befogadásért folyt, tágabb értelemben azért, hogy ki tartozhat a mainstreamhez. A nőgyűlölet, gyakran a rasszista nőgyűlölet áll ezeknek az újságírónők elleni támadások hátterében. A The Washington Post belföld rovatának vezetője egy közleményben ismerte el, hogy etnikai kisebbséghez tartozó munkatársnői folyamatosan napi szinten ki vannak téve a rosszindulatú és alaptalan támadásoknak, függetlenül attól, hogy milyen témáról tudósítanak.
Elisa Lees Muñoz, a Nők Nemzetközi Médiaalapítványának elnöke szerint a fenyegetések célja, hogy elhallgattassák a nőket a nyilvánosságban.
A támadásoknak kitett újságírónők ugyanis öncenzúrázhatják magukat azzal, hogy kétszer is meggondolják, hogy egy adott cikkért megéri-e támadások sorának kitenni magukat és családjukat. Szélsőséges esetben akár még a pályát is elhagyhatják.
Ezért többek közt a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) elnevezésű szervezettel és a Nemzetközi Újságíróközponttal összefogva kezdeményezték egy digitális központ létrehozását, amely támogatást és konkrét segítséget nyújt az internetes támadásokkal szemben. A nagy lapok általában támogatják szerkesztőségeik támadásoknak kitett munkatársait, de a konfliktuskerülő médiacégek inkább nem alkalmaznak olyan nőket, akiket online támadás ért. A szabadúszók, a határozott idejű vagy ideiglenesen alkalmazott tudósítók azonban sokkal inkább kiszolgáltatottak. A koalíció elsősorban annyit tehet, hogy felhívja a jelenség létezésére a közvélemény figyelmét.
A riporterek tudatosan vállalják a veszélyes helyzeteket, amikor diktatúrákban zajló választásokról vagy tüntetésekről tudósítanak. Az alaptalan és szervezett online zaklatás és gyűlölethadjárat azonban új jelenség, amellyel szemben eddig nem kellett küzdeniük.
