Ha nem tetszik a bizonyíték, kérjük be a bizonyítékot készítő bérpapírját
A közmédia új vezetése szerint az MTI néhány munkatársa több mint tíz éven keresztül gyűjtötte azokat az e-maileket, utasításokat és szerkesztőségi üzeneteket, amelyek politikai beavatkozásra utalnak. A teljes anyag 482 oldalas, ebből eddig egy tizenöt oldalas válogatást hoztak nyilvánosságra.
A közölt példák alapján bizonyos híreket nem engedtek megjelenni, másokat megcsonkítottak, egyes témák feldolgozását pedig politikai jóváhagyáshoz kötötték. Havasi Bertalan, Orbán Viktor akkori sajtófőnöke kész szöveget küldött az MTI vezetőjének. Más dokumentumok szerint kormányzati szervektől vártak eligazítást, miközben az Orbán-kormány számára kellemetlen hírek olykor egyszerűen a fiókban maradtak.
Erre azért egy normális reakció talán az lenne, hogy tessék azonnal kivizsgálni, ki adott utasítást, ki hajtotta végre, és hány éven keresztül nézték szerkesztőségi munkának a politikai megrendelések teljesítését. Siklósi Beatrix azonban ennél izgalmasabb irányba kormányozta a beszélgetést. A Kossuth Rádió leváltott csatornaigazgatója nem a dokumentumok tartalmára kérdezett rá, hanem a dokumentáló munkatársak erkölcseit kezdte vizsgálni.
10 éven keresztül milliós fizetéseket vettek fel szolgálva és kiszolgálva azt az „átkos Orbán-rendszert”, miközben alattomos módon gyűjtötték az adatokat, információkat a saját kollégáikról. Ez a legalja
írta Siklósi Beatrix az MTVA Facebook-oldalán.
Nem tudom, melyik része árulkodóbb. Az, hogy Siklósi szerint az esetleges hírhamisításnál mocskosabb dolog annak dokumentálása, vagy az, hogy a milliós fizetést valamiféle hallgatási pénzként értelmezi. Mintha a munkaszerződés apró betűs részében ott állt volna: a fizetés átvételével a munkavállaló lemond a valóság észlelésének jogáról.
Kapcsolódó cikk
A kommentről szóló korábbi beszámoló megmutatta, hogyan sikerült a politikai beavatkozás ügyéből pillanatok alatt munkahelyi árulástörténetet gyártani. Bravúros mutatvány. A nyúl eltűnt, a cilinder maradt, a közönségnek pedig illene nem megkérdeznie, hová lett a sajtószabadság.
Ez a módszer ismerős: az állítás helyett beszéljünk arról, ki mondta
A Fidesz kommunikációja régóta úgy működik, mint egy túlbuzgó reptéri biztonsági ellenőrzés. Ha valaki kellemetlen állítást tesz, az állítást békén hagyják, de a megszólalót teljesen átvilágítják. Hol dolgozott? Mennyit keresett? Kinek a műsorában szerepelt? Kivel volt házas? Elfogadott-e valaha pogácsát egy állami rendezvényen?
Majka kormánykritikus megszólalásainál is rendre előkerült, hogy korábban jól keresett a TV2-nél, állami érdekeltségű cégekkel szerződött, és sokáig nem zavarta különösebben a rendszer. Ez valóban felvethet kérdéseket a következetességéről. Csak éppen egyetlen mondatot sem cáfol abból, amit a korrupcióról, a propagandáról vagy a politikai gyűlöletkeltésről mondott.
A bankszámlakivonat nem cáfolat. Legfeljebb kényelmes olvasnivaló annak, aki a mondat tartalmával nem szeretne bajlódni.
Kapcsolódó cikk
Ugyanez történt Magyar Péter és Varga Judit hangfelvételénél. Jogos, sőt szükséges vita volt arról, elfogadható-e titokban rögzíteni egy házastársi beszélgetést, majd politikai fegyverként nyilvánosságra hozni. Szerintem is súlyos erkölcsi kérdés. Ettől azonban még a felvételen elhangzó állítások Rogán Antal körének és az ügyészségnek a kapcsolatáról szóltak.
A felvétel önmagában nem ítélet, az elhangzott állítások igazolása pedig külön feladat. A közbeszéd jelentős része mégis leragadt annál, hogyan tehetett ilyet Magyar Péter a volt feleségével. Valid kérdés. Csak közben valahogy elfelejtettünk ugyanilyen hangerővel arról beszélni, hogy belenyúlhatott-e politikai szereplő egy elvileg független intézmény munkájába.
Ibsen darabjában Stockmann doktor közli, hogy a város jólétét biztosító fürdő vize fertőzött. A vezetők erre felfedezik, hogy a doktor kellemetlen, hálátlan és gazdaságilag veszélyes ember. A víz persze ettől nem lesz tisztább, de legalább sikerült erkölcsileg legyőzni azt, aki szólt róla. Csodálatos közéleti hagyomány, nálunk is szépen meghonosodott.
A közpénzből kapott fizetés nem politikai vérszerződés
Siklósi kommentjének lényege szerintem a milliós fizetés emlegetése. Ebben sűrűsödik össze a rendszer egyik legfontosabb erkölcsi tévedése: aki jól keresett benne, annak nincs joga később beszélni róla.
Csakhogy az MTI munkatársai nem Orbán Viktortól, Havasi Bertalantól vagy Siklósi Beatrixtól kapták a fizetésüket. Az adófizetők pénzéből dolgoztak. Az ő feladatuk nem az „Orbán-rendszer” szolgálata volt, hanem a közönség pontos, sokoldalú és pártatlan tájékoztatása. Legalábbis a hivatalos mesekönyv szerint, amelyet Közszolgálati Kódexnek neveznek.
Ha egy újságíró ezért milliós fizetést kapott, az nem csökkenti, hanem növeli a felelősségét. A sajtószabadság nem cafeteriaelem, amelyet a munkáltató rossz gazdasági évben kivehet a csomagból. A lojalitás pedig nem írhatja felül sem a szakmai szabályokat, sem a törvényt.
Az anonimitás ettől még valódi kérdés. Ki kell deríteni, kik állították össze az anyagot, hogyan őrizték meg a dokumentumokat, hiteles-e minden képernyőmentés, és történt-e jogosulatlan adatkezelés. A teljes gyűjtemény nem nyilvános, ezért a bemutatott válogatásból senki büntetőjogi felelősségét nem lehet automatikusan megállapítani.
De ez nem radírozza ki az MTVA által közzétett dokumentumokat. Az e-maileket és az utasításokat egyenként kell ellenőrizni. Ha hamisak, mondják ki. Ha valódiak, nevezzék meg a felelősöket. Ennél azért bonyolultabb dramaturgiát nem igényel a történet.
Siklósi Beatrix vezetőként hosszú éveket töltött ugyanebben a közmédiában. Ez nem bizonyítja, hogy részt vett az MTI-nél bemutatott konkrét döntésekben. A reakciója viszont számomra elég világosan jelzi, mit tart botrányosabbnak: a politikai beavatkozás gyanúját vagy azt, hogy a beosztottak nem felejtették el időben törölni a nyomokat.
Ezért világít rá Siklósi éppen arra, amit cáfolni szeretne. Egy egész hatalmi kultúra szólal meg a kommentjében: ha fizetést kaptál, hallgass; ha mégis beszélsz, áruló vagy; ha dokumentumod is van, akkor különösen aljas. Már csak egy szolgálati körlevél hiányzik arról, hogy az igazságot munkaidőn kívül sem szabad észrevenni.
Kapcsolódó cikk
A nép ellenségében végül nem a fertőzött vizet nyilvánítják közveszélyesnek, hanem az orvost. Siklósi Beatrix is a hírvivőre mutatott, mert az üzenetre nehezebb lett volna válaszolni. Csakhogy a dokumentumok ettől még ott maradnak az asztalon. A szennyezett víz pedig nem tisztul meg attól, hogy jól megfizették azt, aki mintát vett belőle.