Mentális betegség: elhagyatottságérzés
A pszichológiai szakirodalom a társasági gyötrődés és magány, szociális agónia fogalmakat jellemzően azon emberi kapcsolatok megszakadása után érzett lelki fájdalom meghatározására használja, amelyet elutasítás, elhagyatottságérzés, szerettünk elvesztése, vagy akár költözés válthat ki.
Hirtelen elveszíteni a rendszeres kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik sokra értékelték a társaságunkat, magány érzését és szomorúságot váltanak ki belőlünk
– nyilatkozta a Healthline-nak Mark Leary, a Duke Egyetem pszichológia- és idegtudomány professzor emeritusa.
A koronavírus-járvány kirobbanása óta hatalmasat ugrott azok száma, akik lelkiállapotát a társadalmi fájdalomtól szenvedők kategóriájába sorolhatjuk – derült ki a São Paulo-i Egyetem tanulmányából. A szakemberek véleménye szerint azok, akik a veszteség érzésének ezen válfajával küszködnek, nagyobb eséllyel szegik meg a járványügyi korlátozásokat is.
Az emberi kapcsolatok fenntartása olyan motiváló erő a társas gyötrődés során, és az elszakadás lehetősége annyira irtózatosan hathat, hogy felülírja a racionálisan megfontolandó, helyes cselekvési forgatókönyvet
– állítja Mark Leary, aki szerint a társasági gyötrődés nem hivatalos megfogalmazás olyan érzelmi instabilitás állapotára, amelyhez elutasítás, magány, kiközösítés, alulértékeltség, elhagyatottság vagy elszigeteltség vezetett.
Rosszabb, mint a szerelmi szenvedés?
A fájdalom szóhoz általánosságban fizikai fájdalmat társítunk, pedig pusztán társas kapcsolatokból fakadó események is legalább akkora mértékű fájdalom-érzetet kelthetnek bennünk, mintha megcsípne egy méh vagy akár mintha törött üvegeken lépdelnénk. A gyász, szakítás vagy a társaink általi mellőzöttség mind-mind olyan neurobiológiai folyamatokat váltanak ki, amelyek sajgó érzésekben manifesztálódnak.
A társasági gyötrődés érzése funkcióját tekintve ugyanarra hivatott, mint bármely fizikai fájdalom. Figyelmeztető jelzést küld a mentális egészségünkre és szociális jólétünkre leselkedő veszélyekről, hogy cselekvésre sarkalljon bennünket a társas kapcsolataink megóvása érdekében. Ahhoz, hogy megkíméljük magunkat a negatív érzelmektől, aszerint változtathatjuk viselkedésünket, hogy milyen cselekedetekkel tudjuk leghatékonyabban ápolni és óvni a tartalmas kapcsolatainkat. Bár a szakmeberek inkább lebeszélni szokták pácienseiket arról, hogy amiatt aggódjanak, mások mit gondolnak róluk, a társadalomban betöltött szerepünk, társas kapcsolatainkban kialakított helyzetünk és az ezeket érintő aggályaink olyan kétségek, amelyekkel mindenképpen érdemes foglalkoznunk a mentális betegségeken belül.
Képzeljük csak el, milyen lenne a világ, ha az emberek teljes mértékben fittyet hánynának rá, mi zajlik az őket körülvevőkkel! Ha a nemtörődömség ilyen mértéket öltene, képtelenség lenne barátságokat fenntartani, szerelmekbe bonyolódni, sőt, még munkakapcsolatokat ápolni is. Mindez pedig jelentős mértékben ásná alá az életminőségünket
– fejtette ki Leary a jelenséget vizsgáló kutatások alapjául szolgáló tézist.
Megküzdési stratégiák
A társadalmi fájdalom érzés teljesen valid, és az emberi valónktól elválaszthatatlan. Arra engedhet következtetni, hogy kapcsolataink nem megfelelő minőségűek vagy nem ideális mértékben gondozottak. A sokakat érintő probléma egyik gyökere a modernkor individualista, töredezett társadalmainak alapjaihoz vezethető vissza. Míg őseink 30-50 fős közösségekben élték mindennapjaikat, és az izoláltság gyakorlatilag nemlétező fogalom volt, manapság inkább másoktól elkülönült életet élünk – és bármily ellentmondásos is, a közösségi média felületeken töltött idő erre a különállóságra csak ráerősít.
Az öntudatos ember dilemmája: vajon a magabiztosság tanulható?
Az önérvényesítést kihívásként megélők sokféle problémával küzdenek meg nap mint nap.
Kapcsolódó cikk
A szakemberek szerint fontos, hogy ne szabjunk időbeli határt a társas gyötrelmünk megélésének, hiszen mindenki másként dolgozza fel az egyes traumákat. Meg kell próbálnunk tudatosan irányítani a gondolatainkat, hiszen minél kevesebb időt töltünk az azon való rágódással, milyen csapnivalóak az aktuális társas kapcsolataink, annál hatékonyabban tudunk a megoldásra fókuszálni. A figyelemelterelés széles körben elfogadott megküzdési mechanizmus.
Az érzékeink tudatos stimulálása szintén segíthet a mentális egyensúly fenntartásában.
A kipihentség és a rendszeres testmozgás alap kiindulópontja minden fajta érzelmi zűrzavar rendbetételének. Az apróságokban való megmerítkezés, mint egy korty a forró teából, a fotóalbumaink újra fellapozása régi kedvenc zenéink háttérzajára, pár perc friss levegőn töltött idő vagy akár egy forró fürdő is serkentő hatású, és lényegük, hogy kimozdítanak az agónia állapotából. A nosztalgikus érzések keltette hiányérzet könnyebben stabilizálható érzelmi állapot, mint a társasági magány.
Fontos annak tudatosítása, hogy szerencsés helyzetként éljük meg, hogy a technológiai adottságoknak hála még ezekben a nehéz időkben is könnyedén választhatunk többféle kommunikációs csatorna – telefonhívás, üzenet, videócset – közül, és elengedhetetlen, hogy ezeket használjuk is. A társasági gyötrődés általában nem konstans állapot, és időről-időre elcsitul, amennyiben azonban úgy érezzük, már túlnőtt rajtunk, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulnunk.
