Luchino Visconti filmjében a régi szicíliai elit nem egyik percről a másikra tűnik el: inkább megtanul együtt mozogni az új rend szereplőivel. A hosszú báljelenet ettől több puszta társasági látványnál. A palota, a rangok és a gesztusok még a múltról beszélnek, de a tényleges politikai súlypont már elmozdult; a kérdés az, hogy a változásból mennyi lesz intézményi valóság, és mennyi marad elegáns bejelentés.

Zelenszkij szövege is többet tesz egy rutingratulációnál: a megválasztást Magyarország „megújulásának” folyamatába illeszti. Ez az olvasat ugyanakkor nem azonos a magyar belpolitikai vita lezárásával. Baka jelölésének és megválasztásának körülményeiről itthon is éles vita maradt, amint arról a Baka András megválasztásáról szóló korábbi Contextus-cikkünk is írt.

Zelenszkij a bizalomról és az európai elvekről beszélt

Az ukrán elnök bejegyzése szerint „újabb fontos lépés” történt Magyarország megújulásában. A poszt a magyar társadalom bizalmát, az Európai Unió alapvető értékeit és elveit, továbbá a régió államai közötti jószomszédi kapcsolatokat kapcsolta össze. Ezek politikai jelentőségű szavak, de nem jelentenek be kétoldalú megállapodást, tárgyalást vagy konkrét magyar vállalást.

Zelenszkij közvetlenül Baka Andrásnak is gratulált, sok sikert kívánt neki, és jelezte: Ukrajna kész együttműködni a kölcsönös tisztelet és kölcsönös előnyök alapján. A mondat diplomáciai nyelven nyitva hagyja, milyen ügyekben, milyen feltételekkel és mely magyar intézményekkel képzeli el Kijev a kapcsolatépítést. Egy államfői üdvözlet éppen attól praktikus műfaj, hogy az ajtót kinyitja, de nem írja meg helyette a következő tárgyalások jegyzőkönyvét.

Baka megválasztása után a jelképes szerep is külpolitikai üzenetté válik

Baka András megválasztása önmagában magyar alkotmányos döntés. Zelenszkij üzenete nem avatkozik bele ebbe a döntésbe, hanem értelmezési keretet ad hozzá: azt sugallja, hogy Kijev a magyarországi változásokban esélyt lát a kiszámíthatóbb, együttműködőbb viszonyra.

Ez azonban ukrán várakozás, nem közösen elfogadott program. A köztársasági elnök közjogi szerepe, a magyar kormány külpolitikai mozgástere és a két ország között régóta meglévő vitás kérdések külön pályán is mozoghatnak. A nyitott kérdés ezért nem az, hogy a gratuláció kedves volt-e, hanem az: követi-e olyan hivatalos egyeztetés vagy döntés, amelynek már mérhető hatása lehet a magyar–ukrán kapcsolatokra.

A bálteremben még minden a régi, a politikában már más a zene

A párduc báljelenetében Don Fabrizio egyszerre érzékeli a régi világ szépségét és a hanyatlását. A jelenet ereje abból fakad, hogy a változás nem egyetlen látványos mozdulat: az új szereplők már bent vannak a teremben, a régi tekintélyek pedig még őrzik a formaságokat. Tancredi alkalmazkodása sem puszta árulás vagy hőstett, hanem annak felismerése, hogy a hatalom átrendeződésekor a jelképek, a személyek és a tényleges döntési pontok nem mindig ugyanott vannak.

Zelenszkij üzenete hasonlóan az átmenet képét használja, amikor a magyar átalakulásról ír. Baka András személye itt nem egyszerűen egy új név az államfői tisztségben, hanem annak a jelzésnek a része, amelyet Kijev a magyar belpolitikai fordulatról olvas ki. A párhuzam ott ér véget, hogy Visconti története egy arisztokrata család hanyatlásáról szól, a mostani ügy pedig egy demokratikus intézményi döntés és egy külföldi vezető reakciója. A közös pont mégis világos: a politikában a ceremónia akkor válik valódi fordulattá, ha a későbbi döntések is követik.

Az Economx által ismertetett X-bejegyzés alapján Zelenszkij már kimondta, milyen reményt kapcsol Baka András megválasztásához: több bizalmat, európai elveket és jószomszédi együttműködést. Hogy ebből lesz-e több egy pontosan megfogalmazott gratulációnál, azt nem a bálterem fényei, hanem a következő hivatalos lépések döntik el.

A párduc végén sem az a fontos, ki táncol a legszebben, hanem hogy ki alakítja a holnapi rendet. Zelenszkij üzenete egyértelműen felkínálja az együttműködést; a még megválaszolatlan kérdés az, milyen magyar válasz és milyen konkrét közös ügy követi majd.