Maruzsa Zoltán és az ELTE oktatóinak heves összecsapása a június eleji tanszéki értekezleten élesen rávilágított arra a fojtogató feszültségre, amely a régi hatalmi elit és az egyetemi szféra között feszül. Vajon a 14 évnyi fizetés nélküli szabadság után visszatérő egykori államtitkár képes lesz beilleszkedni egy olyan közegbe, amelynek szisztematikus leépítésével vádolják őt a saját kollégái?
Maruzsa Zoltán volt köznevelésért felelős államtitkár szembesítése a Történettudományi Intézet oktatóival korántsem egy békés visszatérést jelzett az alma materbe. A közel kétórás, puskaporos hangulatú zárt ülésen a tanárok kíméletlenül, tételesen olvasták rá az egykori politikusra az elmúlt 16 év minden olyan sérelmét, amelyet a Fidesz-kormányok az oktatási rendszer és az egyetemi autonómia ellen követtek el. A névtelenséget kérő, de a történteket lapunknak részletesen feltáró kollégák elmondása szerint az egykori adjunktus szakmai és etikai vállalhatatlanságát hangoztatták, megtagadva a közösségvállalást a korszak egyik legfontosabb rendszeralkotó figurájával. A feszült légkörből egyértelműen kirajzolódott: a politikai bukás utáni visszatérés az egyetemre egy olyan darázsfészket kavart fel, amelynek következményei jóval túlmutatnak egyetlen ember sorsán a bölcsészkaron.
A kollégák emlékezetében még élénken él egy korábbi, teljesen más karakterű Maruzsa képe, aki a diákok által is elismert, népszerű tanárként mozgott a folyosókon a politikai karrierje előtt. Az anonim értékelési rendszerek archívumaiból kiderül, hogy a fasizmus történetéről tartott szemináriumai egykor kifejezetten keresettek voltak a hallgatók körében, és a szakmai felkészültségét ma sem vonják kétségbe az ellene felszólalók. A töréspontot az az államtitkári tevékenység jelentette, amely során az oktatók szerint tudatosan asszisztált az Eötvös Loránd Tudományegyetem anyagi és strukturális kivéreztetéséhez a hatalom legfelsőbb köreiben. Az egyetemet folyamatosan zsaroló, a tanárképzés elvételével és tömeges elbocsátásokkal fenyegető kormányzati politika arca most váratlanul visszatért, hogy újra elfoglalja a helyét a katedrán.
Maruzsa Zoltán és a Fidesz-kormány nyílt háborúja az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel
A politikai ellenszélben lavírozó egyetem sosem adta be a derekát az Orbán-kormánynak, és nyíltan ellenállt a sokat vitatott modellváltási kényszernek, a kuratóriumi rendszer bevezetésének. Az intézmény falai között dolgozó tanárok és az ott tanuló diákok a legkeményebb tanársztrájkok idején is a tiltakozások élvonalában álltak, hangosan követelve a közoktatás megmentését és az önálló tankönyvválasztás visszaállítását. Forrásaink szerint a tanszéken pontosan ezeket az ellenállási pontokat kérték számon a volt politikuson, akinek a regnálása alatt egy rendőrminiszter irányításával fenyegették meg a sztrájkoló pedagógusokat az ország iskoláiban. A feszültség olyan mély, hogy az oktatók többsége már most jelezte: a jövőben hajlandóak akár a vizsgáztatást is megtagadni, ha a volt államtitkárral kellene egy bizottságba beülniük a vizsgaidőszakban.
A visszatérés anyagi vetülete is komoly indulatokat generál, hiszen a volt államtitkár éles zuhanást fog átélni a korábbi, havi szinten 3 millió forintot is elérő fizetése után a bérlistán. Az adjunktusi pozícióba visszaminősülő Maruzsa alapilletménye a jelenlegi rendszerben csupán bruttó 530 ezer forint körül mozog majd, ami szöges ellentétben áll a korábbi, kényelmes kuratóriumi tagságokért felvett milliós javadalmazásokkal a NER-ben. A kollégák, akik hosszú évek óta harcolnak a méltatlan egyetemi bérek ellen, most keserű elégtétellel figyelik, ahogy a volt döntéshozó is kénytelen lesz szembesülni a saját maga által fenntartott finanszírozási rendszer kíméletlen valóságával az intézményben. A bérkülönbségeknél azonban sokkal mélyebb az a morális szakadék, amelyet a politikus visszatérése jelent azok számára, akik kitartottak az elveik mellett a legnehezebb években is.
Hiller István és Navracsics Tibor is a politikai pályáról tér vissza a felsőoktatásba
Az ELTE körüli visszatérési hullám azonban nem korlátozódik csupán egyetlen emberre, a politikai süllyesztőből több, más oldalon álló egykori vezető is menedéket keres a tanszékeken a választások után. A volt MSZP-elnök, Hiller István 22 éves parlamenti szolgálat után foglalja el újra a helyét a Kora Újkori Történeti Tanszéken, míg a korábbi jobbikos Brenner Koloman a német szakon folytatja a megszakított akadémiai karrierjét a fővárosban. A legkülönösebb helyzetben a fideszes Navracsics Tibor van, aki bár miniszterként és uniós biztosként is a politika csúcsán mozgott, a teljes állású tanári visszatérését már a bukást hozó áprilisi választások előtt bejelentette a jogi karon. Vajon a sokszínű politikai múlt miként fogja alakítani az egyetemi oktatás belső dinamikáját és a hallgatókhoz való viszonyt az elkövetkező, viharosnak ígérkező félévekben?
Kapcsolódó cikk

Rossz helyre küldött e-mail buktatta le a két államtitkárt: egy tiszás jelöltről tárgyaltak volna a főispáni értekezleten
Latorcai Csaba és Galik Gábor belső levelezése jutott a sajtóhoz. Az egyikük egy órával később már próbálta is visszahívni a kínos üzenetet, de már késő volt.
A tömeges politikai visszaszivárgás ellen fellépő oktatók egy több mint 500 aláírást összegyűjtő nyílt petícióban követelnek azonnali, rendszerszintű változásokat az egyetemi vezetéstől a kialakult helyzet miatt. A követelések között szerepel a fizetés nélküli szabadságok szigorú, 4 évben történő maximálása a politikai kiküldetésen lévők számára, valamint egy kötelező habitusvizsgálat előírása a hosszú idő után visszatérő tanárok esetében. Az oktatók rámutattak arra a súlyos kettős mércére, amely lehetővé teszi, hogy a politikai elit tagjai 10-20 évig is fenntartsák a státuszukat egy olyan szakmában, ahol a folyamatos jelenlét és publikálás a túlélés alapfeltétele lenne mindenki más számára. A lázadás már nem csupán a személyek ellen irányul, hanem egy teljes, kiváltságokra épülő rendszer felszámolását követeli a magyar felsőoktatás fellegvárában.
A dékáni hivatal hivatalos tájékoztatása szerint a fizetés nélküli szabadságok okát a gyakorlatban soha nem vizsgálják felül, és a hosszabbításokat a hivatalban lévő vezetők minden esetben szinte automatikusan engedélyezik a kérelmezőknek.
Maruzsa Zoltán a lapunknak küldött válaszában meglepő higgadtsággal kezelte a diákok esetleges bojkottjával kapcsolatos újságírói felvetéseket a feszült helyzetben. A volt államtitkár arra hivatkozott, hogy a hallgatók az egyetemi szabadság szellemében önállóan dönthetik el, hogy felveszik-e a kurzusait, így senkit sem fognak kényszeríteni arra, hogy a szemináriumain üljön az őszi félévtől. A politikus a saját egyetemi éveire visszautalva az intézmény világnézeti sokszínűségét hangsúlyozta, kijelentve, hogy ő maga is örömmel hallgatta az eltérő gondolkodású professzorok, például Krausz Tamás vagy Gerő András előadásait a múltban. Az éles összecsapások és a gyűlő aláírások árnyékában a szeptemberi tanévkezdés garantáltan puskaporos hangulatot hoz az ELTE folyosóira, ahol a hatalom egykori és jelenlegi birtokosai kénytelenek lesznek szembenézni a tetteik következményeivel.
Kapcsolódó cikk
Elképesztő leszámolás a háttérben: Orbán Balázs saját emberei is nekimentek, lemondott az MCC éléről
Orbán Balázs, az MCC és egy váratlan lemondás áll a legújabb belpolitikai hírek fókuszában. A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumi elnöke a pénteki napon hivatalosan is bejelentette a távozását, amelyet a parlament előtt fekvő és az intézmény működését alapjaiban érintő új jogszabály-módosításokkal indokolt a nyilvánosság előtt, a vezetői feladatokat pedig a jövőben Madarász László veszi át a szervezet élén.