Tarr Zoltán és Nagy Ervin egy feszült, zárt ajtók mögötti találkozón szembesült a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársaival, hogy lezárják az elmúlt hetek bénító bizonytalanságát. Vajon elegendő lesz-e a személyes bocsánatkérés és a politikai garanciavállalás ahhoz, hogy újrainduljon a hazai művészeti életet finanszírozó, milliárdos gépezet a botrányok után?
Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő épületének folyosóin hetek óta fagyos a hangulat a korábbi vezetést érintő, egyre terebélyesedő büntetőeljárások miatt. A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, valamint a kultúráért felelős államtitkár szerdai váratlan látogatása egyértelmű jelzést küldött a megmaradt hivatali apparátusnak. A politikusok nem csupán egy protokolláris vizitre érkeztek az irodákba, hanem egy kifejezetten kényes, a korábbi hatalmi elit helyett történő vezeklés miatt álltak a dolgozók elé. Hogyan reagál a nyomozók által is folyamatosan kihallgatott hivatali stáb arra, amikor az új politikai vezetés megpróbálja elnyerni a bizalmukat a romokon?
A miniszter csütörtökön egy terjedelmes közösségi médiás bejegyzésben hozta nyilvánosságra a feszült találkozó legfontosabb sarokpontjait a közvélemény számára. A szöveg kíméletlen őszinteséggel ismerte be, hogy a közpénzek eltüntetése és a kiterjedt visszaélések olyan adminisztrátorokat is mélyen megviseltek, akik a háttérben, a jogsértésekről mit sem sejtve végezték a napi feladataikat. Az elszámoltatás jelszavával érkező új kabinet ezzel a lépéssel próbálta éles határvonallal elválasztani a bűncselekményeket elkövető egykori vezetőket az utasításokat végrehajtó, átvert beosztottaktól. Vajon sikerül-e egy ilyen terhelt múlt után visszaépíteni a bizalmat egy olyan intézményben, ahol a korábbi irányítók éveken át a saját politikai és anyagi haszonszerzésükre használták fel az alárendeltjeiket a pénzosztások során?
Tarr Zoltán a megtisztulás szükségességéről és az előző vezetés bűneiről beszélt
A tárcavezető a munkatársak előtt nyíltan deklarálta, hogy a felelősök kíméletlen felkutatása és a bűnesetek teljes körű felderítése a kormány és a hivatal közös, stratégiai érdeke. Beszédében kiemelte: a kialakult morális és jogi válságért kizárólag azok az egykori tisztségviselők a hibásak, akik visszaéltek a rájuk bízott állami hatalommal és a társadalom bizalmával. A bocsánatkérés gesztusa éppen ezért nem az új adminisztráció gyengeségét, hanem az előző rendszer bűneitől való radikális és végleges elhatárolódást szolgálta a hivatalnokok előtt. Milyen konkrét jogi és strukturális garanciákat tud felmutatni a kabinet, amelyek a jövőben megakadályozzák a hasonló, rendszerszintű korrupciós hálózatok kiépülését az intézmény falai között?
A találkozó során különös hangsúlyt kapott az a kulisszák mögötti, feszített tempójú munka, amelyet az NKTK dolgozói jelenleg is végeznek az igazságszolgáltatás segítése érdekében. A miniszter a nyilvános posztban is köszönetet mondott az apparátusnak azért a kitartásért, amellyel az adminisztrációs feladatok ellátása mellett a bűnügyi nyomozók adatgyűjtését támogatják a mindennapokban. A hivatalnokok asztalain fekvő szerződések, belső levelezések és pénzügyi átutalási bizonylatok nélkül a hatóságok szinte vakon tapogatóznának a korábbi időszak gyanús ügyleteinek felgöngyölítése során. Melyik lesz az a magas rangú tisztségviselő, akire a következő hetekben a belső informátorok és az együttműködő dolgozók által átadott akták alapján fognak rátörni a nyomozó ügyészek a fővárosban?
Nagy Ervin és az új kulturális kormányzat ígérete az igazságos elosztásról
A kultúráért felelős államtitkár jelenléte a megbeszélésen a művészeti szféra felé is határozott üzenetet közvetített a támogatási rendszer közelgő újraindításával kapcsolatban. A vezetők rögzítették, hogy a jelenleg zajló, fájdalmas megtisztulási folyamat elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kulturális források elosztása a korábbi, átláthatatlan és átpolitizált gyakorlattal ellentétben teljesen új alapokra helyeződjön. A cél egy olyan igazságos struktúra felépítése, ahol a pályázati pénzek sorsáról ismét a szakmaiság, és nem a pártpolitikai lojalitás vagy a háttérben megkötött mutyik döntenek. Képes lesz-e az új államtitkárság rövid időn belül kidolgozni és elfogadtatni azokat a szigorú bírálati szempontokat, amelyekkel visszanyerhetik a független alkotók bizalmát a szektorban?
Kapcsolódó cikk
„A Cosa Nostrát idézi ez a gyakorlat!” – Tarr Zoltán sötét titokról rántotta le a leplet: Így hívták tolvajnyelven az NKA-pénzeket a Fideszen belül
NKA-botrány néven vonul be a hazai kriminalisztika történetébe az a kiterjedt korrupciós ügy, amely a héten eddig soha nem látott mélységekig rázta meg a kulturális szférát. A nyomozóhatóságok birtokába jutott legújabb bizonyítékok egy olyan kódolt alvilági nyelvezet használatát leplezték le az elit köreiben, amelynek puszta létezése is azonnali kérdéseket vet fel az eddigi pénzosztásokkal kapcsolatban.
Az ígéretek megvalósításához azonban a minisztériumnak szüksége van a tapasztalt, de a bűncselekményekben nem érintett köztisztviselői kar folyamatos és lojális munkájára. A találkozó egyértelművé tette, hogy az elszámoltatási hullám nem jelent automatikus és vak tisztogatást: azok a munkatársak, akik bizonyíthatóan nem asszisztáltak a visszaélésekhez, megtarthatják az állásukat az új rendszerben is. A vezetőség tudja, hogy a megbénult intézményrendszer csak akkor tudja újra ellátni a hazai kultúra finanszírozását, ha a mindennapi ügymenetet jól ismerő szakemberek nem hagyják el tömegesen a hivatalt a feszült légkör miatt. Vajon az átlátható munkavégzésért cserébe felkínált amnesztia elegendő biztosíték lesz-e ahhoz, hogy a hivatalnokok tömeges felmondás nélkül asszisztáljanak az új kormányzat gyorsított elszámoltatási eljárásaihoz az ágazatban?
A Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a botránysorozat kirobbanását megelőzően, az előző kormányzati ciklusban évente több tízmilliárd forintnyi központi és uniós kulturális forrás kiutalását koordinálta a hazai művészeti szféra legkülönfélébb szereplői számára.
A szerdai látogatás és a csütörtöki miniszteri bejegyzés egyértelműen bizonyítja, hogy a Tisza-kormány megkezdte a romok eltakarítását a leginkább fertőzött állami intézményekben. Az egykori vezetők tettei miatt bocsánatot kérő új miniszterek és a nyomozókkal együttműködő aktakukacok szövetsége egy teljesen szokatlan, de annál hatékonyabb fegyvernek bizonyulhat a korrupció felszámolásában. A következő hetekben a bíróságok asztalára kerülő első vádiratok fogják eldönteni, hogy az NKTK falai között tett ígéretek valódi paradigmaváltást hoznak-e a hazai kulturális életben, vagy csupán egy okos kríziskommunikációs lépésként vonulnak be a politikatörténetbe. Vajon hány további, eddig hallgatásba burkolózó állami hivatalban várnak hasonló, drámai bocsánatkérésre és megtisztulási ígéretre a megfélemlített köztisztviselők a fővárosban?
Kapcsolódó cikk
„Törvénytelen döntést hoztak!” – Megtörte a csendet a vezetőszáron elvezetett Bús Balázs fideszes polgármester
Bús Balázs és a Nemzeti Kulturális Alap körüli kiterjedt botrány csütörtökön egy drámai, kamerák kereszttüzében zajló bírósági tárgyaláson érte el az eddigi legmagasabb forráspontját. Az ország egykori, érinthetetlennek hitt döntéshozóját bilincsben és vezetőszáron kísérték be az épületbe, miután az igazságszolgáltatás gépezete kíméletlenül lecsapott a kulturális milliárdok elosztóira. Vajon mi vezetett odáig, hogy az elit egyik legfontosabb figurája egy börtöncella felé tartó rabszállítóban végezze?
