8 nő alatt a Föld körül – Martin Sun és Pállfy L. Péter storytelling-estje
Egy edinburghi kocsmában kezdődött a barátság, művészi kiteljesedése a 8 nő alatt a Föld körül est.

Címke
Egy edinburghi kocsmában kezdődött a barátság, művészi kiteljesedése a 8 nő alatt a Föld körül est.

Megelevenednek a hegyek, a folyók, a tenger, a halak. A felhők. És felrémlik egy különös történet is egy leszbikus māori hölggyel. Kritika a Modern Māori Quartet Two Worlds (Két világ) előadásáról.

Egy alcíme is lett volna ennek az írásnak: Dilettantizmus csúcsrajáratva. Aztán le kellett mondanom róla. Mert még csak az utolsó alaptábor előtt járnak valahol. A csúcstámadásra legalább egy évet várni kell. Sajnos. Elkezdődött az Edinburgh Fringe Festival!

Mert van az úgy, hogy az ember fia (avagy lánya) kijön a színházból, és tudja, hogy más lett az élete egy ötvenperces előadás után.

Azért fura, hogy az lesz az idei év utolsó beszámolója, aminek legelőször fogtam neki. Láttam egy operát, néztem még egyet, és vártam, hátha bejutok a harmadikra; aztán rájöttem, hogy rosszul indítom az írást, később meg túl hosszúnak éreztem. De most már végre itt van, lássuk…

Várjon Dénes, a világ egyik legfoglalkoztatottabb magyar előadója újra a színpadon; ezúttal az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál keretében lépett fel, Joshua Bell hegedűművésszel. Bellel való találkozásukról, feleségével közös lemezükről, fesztiválokról, és természetesen az örök és hallhatatlan Beethovenről beszélgettünk.

Szeretem-e Brahms-ot? Igen. Elalélok-e, amikor Grieget játsszák elképesztő virtuozitással a művészek? Igen. Kicsordul-e egy könnycsepp a szememből, ha felcsendül Chopin bármelyik édes-bús dallama? Igen. Na, ezért rajongok Beethovenért: tőle mindezt – és még többet is – megkapom, egyben…

Nemrég megnéztünk az Edinburgh Fringe Festivalon, a Recircquel társulat Paris de Nuit című előadását, amely baromira erős értékelést kapott. Vági Bencével, az előadás művészeti vezetőjével beszélgettünk, akitől most kulisszatitkokat is megtudhattunk.

Recirquel: Vannak napok, amelyeket valahogy fel kéne címkézni, annyira különleges dolgok történnek. Nos, ezt a napot az „utolsó pillanat-napnak” kereszteltem.

Előadás templomban, előadás a Hiltonban, előadás magas-művészeti központban előadás az előadóban… Mert erre a három hétre Edinburgh-ban az egész világ, ugyebár; és minden férfi és nő, még az is, aki csak a nyilvános vécébe szeretne végre valahogy bejutni. De legalább biztosan tudjuk, hogy Shakespeare-nek igaza volt…
