Dátum
A Contextus 2017. december 3. napján megjelent cikkei.
Hamarosan visszatér hozzánk a Soviet Soviet, akik ráadásul új, Endless című lemezüket is magukkal hozzák. A dob-basszus-gitár vonalon mozgó post-punk trió már többször megjárta hazánkat, most pedig a Dürer Kertben csíphetjük el fémesen csilingelő dallamaikat.
A Virág Judit Galéria, bár Budapesten van, egy hónapra kicsit mégis Párizzsá változott. A Párizs-Budapest 1890-1960 kiállítás a francia főváros virágkorát hozta el a látogatóknak, méghozzá magyar festőművészek szemein keresztül. A tárlaton kubista, szürrealista festőket és a fauvizmus képviselőit is megtalálhatjuk, de nem kizárólag festményeket, hanem szobrokat, korabeli újságokat és egy, a húszas évek aranykorát visszaidéző filmet is megnézhetünk a kiállításon.
Új dalokkal és a megszokott vagánysággal tér vissza az Akvárium Klubba a Supernem! Mi pedig bejuttatunk két embert a koncertre! Nyereményjáték!
Képzeljünk el egy jelenetet, hogy egy kávézóban üldögélünk egy rég nem látott barátunkkal, aki Németországban él! Mesél a hétköznapokról, arról, hogy ott sincs kolbászból a …. satöbbi-satöbbi, és egyszer csak megoszt egy történetet az egyik ügyvéd barátjáról, akinek egy hihetetlen ügye van. Csak mesél és mesél szemléletesen, de épp csak olyan részletesen, hogy az még érdekfeszítő, és egyszer csak kibomlik egy rejtélyes krimi az egészből. Egyszerre megszűnik a kávézó zaja, onnantól Peter Brenner és Magdalena Becker története van. Ilyen volt számomra az az időszak, amíg a Szabadesést olvastam. Elfogytak a háttérzajok, összefolytak a napszakok, és csak a feltáratlan rejtély maradt.
William Shakespeare királydrámái annyira menők (és egyesek szerint örök értékűek), hogy Friedrich Dürrenmatt is úgy vélte, 1968-ban is érdemes a János király szövegéhez nyúlni. A saját, 20. századi körülményeihez alakította azt – így lett Shakespeare tragédiájából egy politikai komédia. Ezt a néhány évtizeddel ezelőtt született művet vette elő a Szegedi Nemzeti Színház, és próbálta újra átdolgozni. Egy biztos: Keszég László János királya messze áll mindkét említett etalon-drámától és azok koncepciójától.