A kockázatos kísérlet a kisfiúval és a tehénhimlővel
Edward Jenner 1796 májusában elhatározta, hogy elméletét a gyakorlatban is próbatétel alá veti. Talált egy Sarah Nelmes nevű tehenészlányt, akinek a kezén friss tehénhimlős hólyagok alakultak ki. A nő sebeiből vett váladékkal 1796. május 14-én beoltotta kertésze nyolcéves fiát, James Phippset. A kisfiúnál néhány nap múlva enyhe láz és kellemetlenség jelentkezett, ám hamarosan teljesen felépült a veszélytelen fertőzésből. További kapcsolódó háttéranyagok a Miért? rovatban olvashatók.
A kísérlet döntő és egyben legveszélyesebb szakasza csak ezután következett. Júliusban az orvos valódi, halálos fekete himlős betegből származó anyaggal oltotta be a fiút, hogy kiderüljön, valóban kialakult-e a védettség. A módszer mai szemmel súlyos etikai kérdéseket vet fel, hiszen a gyermek életét tette kockára a tudományos bizonyításért.
A számítás azonban bevált: James Phipps szervezetében semmilyen tünet nem alakult ki, a fekete himlő nem tudta megtámadni a fiút. Jenner ezzel bebizonyította, hogy a tehénhimlővel való mesterséges fertőzés valóban teljes védettséget nyújt a gyilkos kór ellen, anélkül, hogy a beteg életét veszélyeztetné. Bár a beavatkozás hihetetlen sikert hozott, a londoni tudományos elit meglepő ellenszenvvel és nyílt elutasítással fogadta a vidéki orvos felfedezését.
