Skepticizmus, gúnyrajzok és a módszer győzelme

Amikor Edward Jenner 1797-ben elküldte első összefoglalóját a Royal Society-nek, a tekintélyes tudományos társaság elutasította a kéziratot. A korabeli orvostársadalom szkeptikusan viszonyult a vidéki praxisból érkező eredményekhez, és sokan egyenesen veszélyes képtelenségnek tartották, hogy állati eredetű anyagot juttassanak emberi szervezetbe.

A lakosság körében is gyorsan terjedtek az alaptalan félelmek és a szatirikus gúnyrajzok. A népszerű karikatúrák olyan embereket ábrázoltak, akiknek a testéből kisméretű tehenek nőnek ki az oltás hatására. Jenner azonban nem adta fel: saját költségén kiadta híres tanulmányát, és országszerte adatokat gyűjtött a tehénhimlővédett személyek immunitásáról.

A számok és a tények végül áttörték az elutasítás falát. A tizenkilencedik század elejére a módszer rohamosan terjedni kezdett Nagy-Britanniában és Európa többi részén is. Uralkodók és hadvezérek ismerték fel a beavatkozás jelentőségét, így például George Washington és Napóleon is elrendelte katonái oltását, ami drasztikusan csökkentette a járványok pusztítását. A felfedezés nemcsak az orvosi gyakorlatot alakította át alapjaiban, hanem egy teljesen új szakszót is adott az emberiségnek, amelynek latin gyökerei a mai napig őrzik a tehenek emlékét.