A magány a civilizációs, modernkori járvány, korunk rákfenéje

Az introvertált személyiségtípushoz társított negatív tulajdonságok magyarázhatják, hogy miért érezzük megbélyegzőnek a magányt.

Modern korunk rákfenéje

„Istenem, de hát az élet örök magány” – írta naplójában Sylvia Plath. A 21. században a magányosság mint jellemvonás mindennapos. Sokan a civilizáció csendes pestisének nevezik, tehát egy járványhoz hasonlítva. Az Egyesült Királyságban 2018 elején még minisztert is kineveztek, aki az elmagányosodott emberekért felel. A magány nem önálló érzelem, hanem inkább a düh, a gyász, a félelem, a szorongás, a szomorúság és a szégyen összetett elegye, amely időben változó, valamint társadalmi és politikai dimenzióban is értelmezhető, írja a Big Think.

introvertalt szemelyisegtipus maganyossag erzese civilizacio
/ Fotó: Pixabay

Az 1800-as években az egyedüllét szóhoz nem kapcsolódott érzelmi töltet. Nem egészségtelennek vagy mindenképpen elkerülendőnek, hanem inkább az elgondolkodáshoz szükséges körülménynek. Egy és két évszázaddal később megjelent a magányosság fogalma, amelyhez már olyan negatív fogalmak társultak, mint az üresség és a társas kapcsolatok hiánya.

Kapcsolódó cikk

Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Jelen értelmezésünk a nyugati kultúrákban lezajlott kulturális és gazdasági átalakulásból adódik. Az iparosodás, a fogyasztói társadalom és a gazdaság gyarapodása, az egyház befolyásának hanyatlása és az evolúció elméletének elterjedése mind az egyén fontosságát hangsúlyozták a hagyományos paternalista társadalmi berendezkedéssel szemben, amelyben mindenkinek megvolt a maga helye. 

A 20. században az olyan új tudományágak, mint a pszichológia és a pszichiátria határozták meg az egészséges és egészségtelen érzelmek körét. Carl Jung írta le először az introvertált és „extravertált” személyiségtípusokat 1921-ben. Az introvertáltságot a rendellenes viselkedéssel és a magánnyal, míg az extrovertáltságot a barátságossággal, társaságkedveléssel és önállósággal kapcsolta össze. Amerikában még olyan tulajdonságokhoz is társították, mint a személyiség-fejlesztés, függetlenség, ami az amerikai álom megvalósításához szükséges. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Quiet moments 💕

Marzi (@introvertdoodles) által megosztott bejegyzés,

Az introvertált személyiségtípus negatív megítélése megmagyarázza, hogy ma a magányos embereket miért bélyegzi meg a társadalom. A magányosok ezért sem szívesen ismerik el a tényt, a kiterjedt társadalmi kapcsolatokkal rendelkezők pedig még kerülik is a magányosokat, mintha fertőző betegség lenne – ezért sem szerencsés, ha az elmagányosodás jelenségét járványként emlegetjük. 

Ki, mikor és miért magányos?

A közösséghez való tartozás és a lelki egészség közötti kapcsolatot a tudósok évszázadok óta felismerték. John Cacioppo, a társadalmi és kognitív idegtudományok szakértője, mint fogalmazott, a magányosság az éhséghez hasonlóan a jó közérzetünket fenyegeti, mert azt érezzük, hogy kívül rekedtünk a törzsből. John Donne 1624-ben írta a Devotions Upon Emergent Occasions című költeményében, hogy „senki sem egy sziget”. 

Kapcsolódó cikk

Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

A politikusok azért tartanak a magányosságtól, mert sokba kerül, főleg az elöregedő társadalmakban. A magányos emberek hajlamosabbak a rákos valamint a szív- és érrendszeri megbetegedésekre és a depresszióra, és 50%-kal nagyobb valószínűséggel fiatalabban halnak meg azoknál, akik nem szenvednek a magánytól.  

Kapcsolódó cikk

Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Az individualista országokban (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Németország, Ausztrália) másképpen élik meg a magányt, mint a kollektivista társadalmakban (Japán, Dél-Korea, Kína, Brazília). 

Az érzelmek tehát nem függetleníthetők a társadalmi, gazdasági és ideológiai környezettől. A magány is csak ott létezhet, ahol az egyént a társadalomtól különállónak, és nem a társadalom részének tekintik.

Kétségtelen, hogy az individualizmus előretörése erodálta a társadalmi és közösségi kapcsolatokat, és ezért változhatott meg a magányosság fogalmának értelmezése 200 évvel ezelőtt.

Akon - Lonely (Official Video)

Music video by Akon performing Lonely. (C) 2005 SRC Records, Inc., Universal Records, A Division Of UMG Recordings, Inc.

A karantén is csak növelte a modern ember magányosság érzését, különösen a nagyvárosokban. És az sem segít, hogy a közösségi média –ironikus, nem? – is romokba dönti a kapcsolatainkat.

Miközben a filozófusok egykoron azzal foglalkoztak, hogy mi az értelmes élet titka, a fókusz mostanra már az egyéni döntésre, vágyakra és sikerre terelődött. Ha a magányosság korunk járványa, akkor az okai is modernek, és ha tisztában vagyunk kialakulásának történetével, az életmentő lehet. 


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból